Amerikai abortuszellenes törvény: Jogunk van-e kioltani egy másik ember életét?

Lássuk a tényeket. Az Egyesült Államokban május elején hurrikánként söpört végig a hír, hogy a Legfelsőbb Bíróság megváltoztathat egy olyan, régóta érvényben lévő szabályozást, ami garantálja az amerikai nőknek az abortuszhoz való jogot. Nagyjából a '70-es évekig az USA területén legálisan csak akkor lehetett valakinek abortusza, ha erőszak, illetve vérfertőzés áldozata lett, vagy ha a terhesség veszélyeztette az életét.

A '70-es években azonban egy amerikai nő pert indított, mert úgy vélte, hogy ez a szabályozás durván megsérti az alkotmányos jogait, ezen belül is a magánélethez való jogát. A pert meg is nyerte, azóta pedig a nők a terhesség első trimeszterében eldönthetik, hogy meg akarják-e tartani a magzatot vagy sem - a későbbiekben viszont csak bizonyos esetekben lehetséges az abortusz. A 12. héten túli terhességmegszakítást nagyon sok állam ellenezte és jelentősen meg is szigorította már korábban, most azonban az is előfordulhat - ha a Legfelsőbb Bíróság úgy határoz, hogy az államok hatáskörébe helyezi a döntést –, hogy valahol teljesen betiltják az eljárást.

Nem vagyok abortuszpárti, de...

Leszögezném, nem vagyok abortuszpárti! Már hetedikes-nyolcadikos koromban jártam csecsemőgondozási szakkörre, amit a biológia-tanárnőnk tartott és nagyon szerettem. Azt hiszem, ott plántálták belém, mekkora felelősség egy kisbaba, s hogy a gyermekvállalás nem holmi játék, hanem komoly döntés, ami következményekkel jár. Ugyanakkor itt hallottam először az abortuszról is, valamint megnéztünk egy filmet, amit talán sosem fogok elfelejteni: Néma sikoly.

Az volt a véleményem, ha annyi eszem lesz, hogy terhes legyek, akkor annyi eszemnek is kell lennie, hogy vállalom a következményeket és a felelősséget. Persze 13-14 évesen az ember nem számol erőszakkal, meg lehetetlen helyzetekkel, így ahogy cseperedtem, egyre árnyaltabban láttam a témát. A harmincas éveim elejére pedig eljutottam odáig, hogy igenis akadnak olyan élethelyzetek, amikor az abortusz jobb megoldás, mint a gyermek megszülése. És nem csupán akkor, ha a magzat nemi erőszakból fogan vagy veszélyezteti az anya életét.

Jogunk van-e kioltani egy másik ember életét?

Nálam sokáig az okozta a legnagyobb dilemmát, hogy jogunk van-e kioltani egy másik ember életét, hiszen az abortusz, ha szigorúan vesszük, nem más, mint emberölés. Jogom van-e megfosztani az élettől valakit, csak azért, mert én felelőtlen voltam és mondjuk nem védekeztem? Vagy, mert kiszakadt a gumi? Vagy, mert már nem akarok (több) gyereket, de nem gondolkodtam előre? (Az erőszakról és az anya veszélyeztetéséről itt most nem ejtenék szót, mert az egészen más dolog!)

Ma sem vagyok alapvetően abortuszpárti! De ma már úgy látom, igenis léteznek olyan élethelyzetek és szituációk, amikor az abortusz a jó megoldás. Hogy miért? Mert nem hiszem, hogy jó az, ha egy gyermek olyan környezetbe születik, ahol egyáltalán nem akarják. Mi lesz ott a sorsa? Szeretet nélkül felnőni, koloncnak lenni, sőt, akár naponta megkapni, hogy "kár volt megszülnöm téged, nem is akartalak", vagy talán fizikailag is folyamatos bántalmazástól szenvedni – ez vajon jobb?

Vagy mi történik akkor, ha az anyának nem engedélyezik a hivatalos abortuszt, de ő mégis elmegy egy illegális magzatelhajtásra, ami nem sikerül jól és emiatt mégis megszületik a baba, de sérülten? Mi történik azzal a nővel, aki majd azért marad a bántalmazó párjával, mert terhes lett és mivel nem mehet abortuszra, akkor inkább marad? Vagy azokkal, akik anyagilag nem tehetnék meg, hogy bevállaljanak egy újabb – és talán sokadik - babát, de mégis be kell. Vagy, aki egyáltalán nem való anyának... mert ilyen is akad.

És akkor a végére hagynék egy másik kérdést is. Az eredeti úgy hangzott: Jogunk van-e kioltani egy másik ember életét? A mostani pedig úgy hangzik: Joga van-e bárkinek – akár a törvénynek – mások teste felett rendelkezni, és egyetlen nőt is arra kényszeríteni, hogy megszülje a gyermeket, akit egyetlen porcikája sem kíván?

Nyitókép: Shutterstock