Mi járhat a fejében?

Egy bolti eladó nagyon sok emberrel találkozik egy nap, akikkel kedvesnek kell lennie, még akkor is, ha rossz napja van. De vajon miközben ő a külvilág felé mosolyog, addig mi játszódhat le benne valójában?

• Miért nem képes megnevelni a gyerekét?
• Most tényleg összefogdossa az összes pékárut?
• Mi ez itt, könyvtár, hogy itt olvassa el az újságokat?
• Hogy nem lehet megérteni, hogy az az akciós, amin az „leárazott" címke van?
• Most építettem fel, de már szét is túrták a zöldséget; nem hiszem el!
• Mi vagyok én, persely? Nem tudok minden kocsihoz aprót adni.
• Ha azt mondom, hogy nincs, akkor tényleg nincs, nem kell minden kollégát egyesével megkérdezni.
• Ha még egyszer meghallom, hogy akkor ez most ingyen lesz, akkor eret vágok.
• Vajon a vásárlók látják, hogy unom, hogy itt kell ülnöm?
• Meddig kell még mosolyognom?
• Negyvenezres számla hóvégén - de jól megy!
• Zárás előtt egy órával minek jön be, nincs ennek családja?
• Nem hiszem el, hogy nem tudja elolvasni, mennyi az ára, oda van írva.
• A kocsit ne toljam helyetted?

A buszsofőrök élete nem móka és kacagás. Ugyanazon a vonalon járnak körbe-körbe, ugyanazokat az utasokat viszik. Egy idő után biztos beleunnak a monotonitásba, és gondolataikkal próbálják elszórakoztatni önmagukat.

• Össze ne hányják a buszt, nincs kedvem takarítani.
• Nem látja, hogy már nem tudom kinyitni az ajtót, minek veri azt a gombot?
• Ha nem nyomja meg a leszállás jelzőt, honnan tudjam, hogy le szeretne szállni?
• Jaj, csak be ne essen elém ez a biciklis!
• Nem lehet megérteni, hogy elsőajtós felszállás van?
• Sok marha, menjen már hátrébb, nem tudnak felszállni az utasok. A busz vége is ugyanoda közlekedik, mint az eleje.
• Mi vagyok én, pénzváltó, hogy húszezressel akarsz vonaljegyet venni?
• Húzzák már be az ablakot, nem értik, hogy csak akkor működik a légkondi?
• Ez a vénasszony bármikor jövök erre, mindig itt áll.
• Még egy kör, és jönnek az iskolások.
• Na, ma mindenkibe belekötök valamiért.
• Hiába integetsz, úgyse állok meg.
• Nem kell futni, jön majd egy másik busz.
• Nem akarok beleszólni, de én arra az ülésre nem ülnék le.

A vendéglátózáshoz egy külön idegrendszer kell. Különféle emberek különböző igényekkel. A türelem és a higgadtság megtartása elengedhetetlen még a legproblémásabb vendég esetében is. De vajon milyen mondatok fogalmazódnak meg egy felszolgáló fejében, amelyeket nem mondhat ki őszintén?

• Jó az még, mikrózd meg!
• Miért vannak ezek együtt, hát az apja lehetne?!
• Annyi kívánsága van, menjen inkább haza, és főzze meg magának.
• Komolyan semmi jattot nem adott?
• Megmostam a kezem pisilés után? Na nem baj, jó lesz ez így.
• Nézd meg, milyen jó nővel jött, a mázlista!
• Most komolyan visszaküldte az ételt?
• Egy köszönöm is elég lett volna.
• Biztos kell még az a kör pálinka? Nem lesz az sok?
• Komolyan ötforintosokkal akar fizetni?
• Bezártunk, menjenek már haza!
• Igazán használhatná a szalvétát, nem kell mindent a kezébe törölnie.

Természetesen a bolti eladók, a sofőrök és a felszolgálók sem mindig ilyen negatívak, de mint mindenkinek, nekik is vannak rosszabb, vagy csak érzékenyebb napjaik. Legyünk őszinték: ahogy bennük, úgy bennünk is felmerül időnként egy-egy gonoszkodó gondolat, bárhol is dolgozzunk.

Nyitókép: Shutterstock