A rosszfiúk is vágynak a szeretetre, csak félnek bevallani

Kósza gondolatok támadnak a fejedben. Hiszen még a barátai előtt is megfogta a kezed. Sőt, másnap is jelentkezett. Magad sem hiszed, de a jelek egyre jobban megerősítenek. Lehet, hogy érdekled? Talán végre te is lazíthatsz egy kicsit a távolságtartáson köztetek. Miért is ne? Hiszen rászolgált. Hát legyen! Belevágsz. Már te sem játszod annyira az elérhetetlent, hadd érezze, hogy kölcsönös ez a dolog köztetek! Aztán amikor épphogy beengeded nagy nehezen, neki hirtelen már nyoma sincsen.

Pedig a négy fal között még a leghelyesebb rosszfiú is pont ugyanarra vágyik. És nem, most nem a szexre gondolok. Hiába szögezte le az elején, hogy ő most semmi komolyat nem szeretne. Mégis a négy fal között, színjáték nélkül sokszor kiderül, hogy ez nem a valóságot tükrözi.

Hiszen, ha alvás közben elfordulsz, ő azonnal nyugtalanná válik. Ha elmozdulsz egy millimétert is, ő mágnesként követ, hogy újra a közeledben lehessen. Akkor is megcsókol, ha annak nem lesz semmilyen folytatása vagy következménye. Még a filmet is te választhatod ki. Mert még az is vár rád este. Ahogy a homlokpuszi is, két pillantás között. Néha még a kezedet is megfogja, sőt, még azt is megkérdezi, mit kérsz reggelire.

Sajnálatos módon ezek olyan dolgok, amiket manapság egy pasinak nem menő felvállalni. Még saját maguk előtt sem. Félnek, hogy mi lesz, ha felelősséget is kell majd vállalniuk. Pedig tetszel nekik, és az is jólesik, hogy van, aki meghallgatja, megnevetteti őket. Valójában jobban vágynak minderre, mint egy falat kenyérre. A szeretetre. A pillanatokra, amikor nem kell álarcot viselniük. Mert sok esetben ezek mögött az álarcok mögött érték rejtőzik. Kár, hogy szerintük manapság az érzelem már csak gyengeség...

Mennyivel könnyebb lenne egyszerűen csak beismerni. Hiszen emberek ők is. Nem kell állandóan megfelelni ennek az elcseszett világnak! Mert ha nem húzol minden szombaton egy, két vagy akár három strigulát, az ciki. Egyszerűen ciki lett szeretni. Meg félelmetes. Mert ha közel kerül valaki, akkor sérülhetsz. Azt meg ugye minek? Bevallani, hogy talán ez a lány többet ér egy szombat éjszakánál, keményebb kihívás, mint egy maratoni futás.

Pedig kár értük... Vérzik a szívem minden "Majd meglátjuk mi lesz belőle..." mondat végén. Hiszen úgyis tudjuk, hogy mi lesz. Előbb-utóbb úgyis berezelnek. Mindannyiszor, amikor egy picit is közelebb engednek, a Halálos irambant megszégyenítően húzzák be a kéziféket. Mi pedig nemes egyszerűséggel kirepülünk a szélvédőn. Aztán csak néznek ránk kegyetlen megvetéssel, hogy mégis hogy gondoltuk mi azt, hogy ebből bármi is lehet. Hiszen ők már az elején megmondták. Direkt meghagyták a kiskaput, amin majd szélsebesen lehet távozni, ha éppen úgy alakul. És a legtöbbször úgy alakul.

Hiszen eltölteni egy éjszakát valakivel nem jár felelősséggel. Nem kell hozzá érzelem. Mégis, egész biztosan állítom - vagy legalábbis remélem -, hogy egyszer majd ők is belátják a különbséget. Mennyivel másabb egy pár órás ismeretség után ott feküdni ridegen egy idegen mellett, mint másnap reggel mosollyal ébredni, mert mi vagyunk ott mellettük. Azt is meg merem kockáztatni, hogy pontosan tudják a kettő közötti különbséget. De valahogy mégis könnyebb elengedniük azt, ami lehet, hogy meghozná a vágyott boldogságot.

Őszintén kár értük. Sajnálom, hogy inkább a könnyebb utat választják. Pedig mennyivel boldogabbak lehetnének ők is - velünk együtt -, ha nem követnék tovább a sekélyes mintákat. Hiszen, ha egy kicsit is az álarcuk mögé lát az ember, kiderül: bennük is ott van minden, ami egy boldog párkapcsolathoz kell. A mérhetetlen szeretet.

Nyitókép: iStockphoto