A folyamat nem egyik percről a másikra történik, hanem fokozatosan bontakozik ki. Első lépésként - végre - megszületik a beismerés, az áldozat realizálja, hogy mi történik vele, miben él. Ezután elkezd dolgozni a változtatáson, erőt gyűjt. Hogy ezt ki, hogyan teszi, az egyénfüggő. Van, aki elkezd célirányosan cikkeket olvasni, videókat nézni, és van, aki könyvekben keres információt. Egy biztos, előbb-utóbb az áldozat rájön, mi vitte abba a helyzetbe, amiben van, és arra is, mit kell tennie azért, hogy abból kitörjön. Onnantól megváltozik a viselkedése, és ez a bántalmazójának is feltűnik. Elkezd kiállni magáért, szóvá tesz dolgokat, amelyeket addig elhallgatott. Visszaszól, szembesíteni kezd.
Több szempontból is nagyon fájdalmas és veszélyes időszak ez az életében.
Fájdalmas, mert minden, amit addig az áldozat hitt, vagy amiben hinni szeretett volna, egyetlen pillanat alatt összeomlik.
A szerelemnek hitt csodáról kiderül, hogy valójában traumatikus kötődés és behálózottság. A szőke hercegnek avanzsált ragadozóról elősejlik, hogy valójában kőkemény bántalmazó.
Az áldozatok, akik legtöbbször rendkívül empatikusak, sokáig vergődnek a saját csapdájukban. Pontosan látják ugyanis, hogy mi vezetett odáig, hogy szörnyeteggé vált az, aki mostanra már csak bántani képes - nehéz gyerekkora volt, ő maga is abúzust szenvedett el, és még hosszan sorolhatnánk -, és ez valamilyen szinten rendben is van. De! Van valami, ami nagyon fontos, de még ma is alig-alig tanítják meg a nőknek:
Hiába látom a másik kínjait, hiába érzek együtt vele, önmagam ellen nem menthetem fel. Nem tehetem meg, hogy szelíd szeretettel fordulok felé abból a tévhitből kiindulva, hogy a szeretet mindent megold, és mindenkit lehet jobban szeretni. Ugyan!
Ez az egyik legnagyobb hazugság, amit valaha hallottam, hiszen mindenkinek saját joga és felelőssége felismerni, beismerni a sérüléseit, és mindenkinek pont ugyanannyi esélye van dolgozni önmagán és a traumáin, mint bárki másnak. Ám a bántalmazó - nagyon kevés kivételtől eltekintve - soha nem ismeri be, hogy gond van vele. Ha mégis megteszi, akkor ez kizárólag kritikus pillanatokban történik meg, olyankor, amikor érzi, hogy meginog a pozíciója. Pontosan tudja, hogy ekkor mindent be kell dobnia, hogy elhitesse az áldozatával, hogy meg akar változni. Fűt-fát ígér, elmegy szakemberhez, dolgozik magán, de valójában ezzel is csak manipulálja áldozatát, aki még mindig hinni akar neki, és magából kiindulva azt gondolja, mégiscsak van remény.
A bántalmazó, - amint újra nyeregbe kerül -, visszaállítja az eredeti állapotot, sőt, az áldozat még azt is megkapja, hogy lám, mégiscsak vele van a gond, és máris újraindul a gázlángozás.
Veszélyes, mert ahogy a bántalmazó tudatosítja magában, hogy áldozata immár átlát rajta, tudja, hogy már nem kontrollálhatja.
Ha pedig nincs kontroll, akkor bizony lehet, hogy visszanyeri az erejét, és elhagyja őt, akkor pedig nem lesz, akiből „egyen", nem lesz, akiből töltekezzen, így magára maradna a saját ürességével és szorongásaival.
És ezen a ponton a legtöbb bántalmazó megvadul. Ettől a pillanattól kezdve minél erősebb lesz az immár túlélő fél, a szörnyeteg annál kevésbé képes viselni a megszokott maszkját. Egyre kevésbé lesz képes uralkodni magán és az indulatain.
Általában ekkor történik meg az első komolyabb és nagyobb sérülést okozó verés vagy egyéb bántalmazás. Minél erősebb lesz a korábbi áldozat, a bántalmazó annál durvább dolgokat követ el ellene, így kerül életveszélybe az, aki fél lábbal már kint van a pokolból. Szomorú, de érdemi segítség nélkül ilyenkor kell a legokosabbnak lenni.
Meg kell tanulni játszmázni, úgy, ahogy a bántalmazó teszi: el kell hitetni vele, hogy minden rendben van. El kell altatni a gyanakvását, ami nem könnyű, mert minden pillanatban árgus szemekkel figyel, akár egy pók a ragacsos hálója közepén. De, ha sikerül, akkor észrevétlenül lehet mindent kimenekíteni. Ami nem sok, hisz tudjuk, egy bántalmazó kapcsolatból nem vagyonnal jön el az ember, hanem az élete kincsével.
A legtöbb életveszélyes bántalmazás és gyilkosság ebben a szakaszban történik.
Akinek sikerül elmenekülnie, az is szörnyű sebeket szerez előtte, és valljuk be, az utána következő időszak sem leányálom.
De! Minden fájdalom elmúlik egyszer. Minden seb beheged. Az áldozat immár túlélőként meggyógyul, talpra áll és új életet kezd. Megdolgozza, megismeri a folyamatot és önmagát is. Erős lesz. Újra elkezdi tisztelni magát, és attól a perctől kezdve soha többé nem történhet meg, hogy bántalmazó kapcsolatba kezdjen ismét.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.