A könnyű pénz, amiért a lelkeddel fizetsz - Tényleg olyan könnyű?

Kitartott feleségek, luxusprostituáltak, drogdílerek, szerencsejáték függők, aranyásók, piti kis csalók, rólatok beszélek! A lelketek hogy van? Nem érzitek annak a könnyen megszerzett pénznek a valódi súlyát? Azt hiszem, hogy talán mégis...

Talán nem véletlen, hogy a luxusprostituáltak és kitartott aranyásók zöme képtelen megállni, hogy a megszerzett mocskos kis pénzüket ne 1-2 nap alatt költsék el az első szembejövő plázában. Jönnek a drága kozmetikumok, drágábbnál drágább cipők, és a legnagyobb csúcspont, mikor is végre megvehetik maguknak azt a bizonyos Louis Vuitton táskát.

Micsoda szenzáció! Nehogy azt higgyétek, hogy nem látja majd senki, ahogy a külföldi utazásaitokról feltöltött Instagram képeitek száma egyenesen arányosan növekszik a mell méretetekkel. És persze szegény öcsike meg csak a Velencei-tóig jutott az idén...

Hova tűnik a könnyű pénz?

Talán a legbosszantóbb dolog a könnyű pénz rabjaiban, ez a fajta ostoba és felszínes magamutogatás. Az, hogy egyszerűen képtelenek megfékezni magukat, és megpróbálni inkább nem nagy dobra verni azt, amit csinálnak. Legalább próbálnák meg elsunnyogni a dolgot ahelyett, hogy még büszkélkednek is vele!

Persze kivételek mindig vannak, csak éppen olyan ritka, mint luxusprostinál az őszinte és valódi érzelem.

Nem vagyok pszichológus, de szemmel látható, hogy ezeknek a nőknek elképesztő mértékben torzul az önképe. Szomorú látvány, ahogy kiül arcukra a lelkük groteszk képmása - és persze ekkor kezdenek egyre több időt tölteni a plasztikai sebésznél. Talán azért, mert ők is érzik, hogy emberi mivoltuk elkezd mélyen, belülről bűzleni, és ezt a külsejükkel akarják elfedni - vagy épp vásárlással elnyomni. De a legdrágább parfüm se pótolja a szappant! És ez igaz a lelkünkre is...

Mert hát, egy Vuttyon táskával még nem tudja visszavásárolni azt, amit eladott magából... Egy megműtött orr vagy mell pedig, nem fogja azt bizonyítani, hogy Ő igazi NŐ! Mert bizony a valódi nőiesség nem a külsőségekben és a felszínben rejlik. És nem is abban, hogy hány különböző gazdag férfinak képes valaki gyereket szülni. Ó nem, nem. Ami belülről rohad, az kívülről is látszik, és ezt a jéggé fagyott kis szívük legmélyén talán még ők is érzik.

Ismét felteszem a kérdést. Még mindig olyan könnyű a szemedben az a bizonyos "könnyű pénz"?

Nem kell ehhez prostituáltnak lenni... Szerinted egy drogdíler mekkora árat fizet ha lebukik? Folyamatos titkolózás, rettegés. Mekkora árat fizet egy szerencsejáték függő, amikor elkártyázza az egész havi fizetését? Mekkora árat fizet az az "aranyásó", akit a gazdag pasija félholtra ver és semmibe vesz?

Szerinted mennyi az ára a kiszolgáltatottságnak? Mekkora árat fizet az a luxusprosti, aki már nem tud különbséget tenni valóság és hazugság között? Mit mondd majd a gyerekének, miből van anyunak lakása? Mit érez mikor tükörbe néz, vajon szembe köpné-e inkább magát?

Szerintük mi vagyunk a képmutatók, ha azt mondjuk nincs az a pénz, amiért megéri ilyen életet élni. Hogy ezerszer inkább vagyunk 2 műszakban güriző egyedülálló anyák, vagy fősuli mellett éjszakai műszakban hamburgert sütő egyetemisták. Nem hisznek nekünk, ha azt mondjuk, előbb mennénk hozzá egy olyan férfihoz, aki építkezéseken dolgozik a családja megélhetéséért, mint Mr. Multimilliomoshoz. Ám legyen.

Szerintem pedig az a képmutatás, ha eladod magad ennek a felszínes világnak azért, hogy jobb színben tüntesd fel magad olyan emberek szemében, akik szarba se vesznek majd, nem ismernek téged igazán és te se őket.

Könnyű pénz? Köszi de én inkább nem kérek belőled.

Nyitókép: iStockphoto