Sokszor annak nem lehet gyereke, aki a legjobban vágyik rá

Hat éve ismertem már Balit, amikor először érintettünk egy igazán komoly témát. Korábban bármikor beszéltünk, szinte mindig az ökörködésé volt a főszerep, sorban csaptuk le a magas labdákat, hecceltük egymást és közben elképesztően jól szórakoztunk. Lehetett szó chatelésről vagy sörözésről, mi mindig jól éreztük magunkat. Persze, tudtunk egymás magánéletéről, ő a házasságáról, én a randiélményeimről meséltem, de igazán mélyre sosem ástunk.

Egyszer együtt mentünk színházba. Kaptam két jegyet a munkahelyemtől az egyik előadásra, és pont nem volt kit elvinnem magammal, Bali pedig talán kisiskolásként volt utoljára színházban. Úgy mentünk el, hogy ha nagyon gáz, hát kijövünk a szünetben, vagy urambocsá' felállunk előadás közben. A darab viszont a székhez szögezett minket. Szünet nélkül játszották, mi pedig szó szerint mozdulatlanul, feszült figyelemmel ültük végig azt a másfél órát.

Az előadás végén felkászálódtunk, óvatosan lépdeltünk kifelé a széksorok között, amikor Bali maga elé mormogva csak annyit mondott: "már mi is vesztettünk el babát". Rég volt, már nem emlékszem arra, hogy pontosan mi volt az előadás címe, a története sem rémlik, de a vetélésnek fontos szerep jutott benne. Úgy hívtam el Balit, hogy mit sem tudtam a magánéletének ezen részéről, a gyerekvállalás sosem került terítékre, ő pedig nyilván nem reklámoz egy ilyen traumát.

Halálosan bunkónak és érzéketlennek éreztem magam. De ez kellett ahhoz, hogy a barátságunk szintet lépjen. Az előadás után, a színházból kiérve hosszú percekig gyalogoltunk, miközben Bali kérdezés nélkül elmesélt mindent a kudarcba fulladt babaprojektjeikről. Mert több is volt nekik. Lassan tíz éve sikertelenül próbálkoznak a gyermekvállalással. Legközelebb a terhességhez épp a koronavírus-járvány előtt álltak, ám a baba alig pár hét után elment. Bali feleségének olyan fájdalmai voltak, hogy kórházba kellett vinni.

Az orvosok szinte azonnal látták, hogy nem lehet megmenteni a magzatot. Bali felesége tartotta magát, ez volt a negyedik vetélése, egy külső szemlélő azt mondta volna, hogy megedződött, de ezt a traumát sose lesz könnyű elviselni. Bali azonban majdnem összeroppant. Sejtelmem sem volt arról, milyen terhet cipelnek ők ketten a hátukon, hiszen a sok hülyéskedés mellett a nyomát sem láttam ennek. Tökéletesnek tűnt az életük, szerelmes és boldog házasságnak, amiről mindenki álmodik.

Az előadás feloldott valami gátat, és azóta - ha nem is minden alkalommal -, de sokszor érintjük ezt a témát. Óvatosan érdeklődöm, hogy áll a dolog, hiszen a sok kudarc ellenére nem tettek le a családalapításról. El sem tudom képzelni, mekkora erő kellhet ahhoz, hogy valakik négy vetélés után is újra belekezdjenek egy babaprojektbe.

Ha valakik, ők nagyon is megérdemelnék, hogy szülők lehessenek. Irigylésre méltó, ahogy szeretik és tisztelik egymást, ahogy összekapaszkodnak és minden nehézségen együtt, vállt vállnak vetve mennek át. Baromira szerencsés lesz az a gyermek, aki Baliék családjába születhet meg, mert náluk odaadóbb, szeretőbb és gondoskodóbb embereket nem ismerek.

Nyitókép: Shutterstock