Levél a megcsalt nőnek - Nem tudtam, hogy tönkreteszem a kapcsolatodat

Azóta erre a férfira rá sem tudok nézni, hiszen átverve érzem magam. Belekevert egy olyan dologba, amiben sosem szerettem volna cinkostárs lenni. Sosem fogom magamnak megbocsátani, azt hogy belerondítottam egy jegyességbe. Ha visszatekerném az időt, akkor sose tettem volna ilyet, hiszen többre tartom magam ennél. Tudom, hogy nem mentség, hogy nem tudtam. Bocsánatot kérnék, ha tehetném, de te nem tudsz rólam semmit. Azt nem tudom, hogy ez így van-e jól...

Ennyire nem tudok rólad semmit.
Nem tudod, ki vagyok és jobb is, ha ez így is marad. Én is csak egy véletlen fotóból jöttem rá, hogy létezel és azóta mardos a lelkiismeret furdalás. Tudnod kell, hogy gyönyörű vagy és sugárzik rólad a boldogság.
Ezt nem látja a férjed?
Miért kellettem pont én neki?
Olyan boldognak tűntök együtt. Biztos vannak nektek is vitáitok és problémáitok, de hát hozzá mentél, akkor nem lehetett ennyire rossz a kapcsolatotok. Te érezted, hogy van valami baj? Netán meg is kérdezted, hogy minden rendben van-e? Kaptál igen választ, amivel be is érted?
Mint kiderült, az esküvőtök előtt egy hónappal történt az eset.
Lehet, hogy hallottál is rólam, de megbocsátottál neki?
De miért?
Féltél, mit gondolnak mások, ha egy hónappal az esküvő előtt lemondanátok a nagy napot?
Nem ítélkezem feletted. Hiszen nem ismerlek, lehet, hogy ez nálatok belefér és én pörgök ezen a témán.

Teljesen megbízol a párodban? Hiszen lehet róla tudni, hogy már nagyon sok női szívet tört össze. Vagy te ezt nem is tudod?
Mire gondolsz amikor kéthetente nem alszik otthon?
Nem tudom, mi a jó! Ha tudod, mit csinál, vagy inkább az van benned, hogy amiről nem tudsz, az nem fáj?
Le lehet együtt élni így egy életet?
Vagy ez a nyitott kapcsolat?
Én sose tudnék a helyedben neki megbocsátani. És nem is tudok, hogy belekevert ebbe a helyzetbe. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez megtörténik. Próbáltam nyugtatni magamat, hogy ez nem lehet igaz, hiszen én nem ilyen vagyok én tisztelek minden nőt. De átvert mind a kettőnket a férjed.
Egyszer beszéltem még vele az eset után. Szembesítettem azzal, hogy rájöttem a titkára. Kérdeztem tőle, hogy gondolta ezt és mit érzett közben?
Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor rádöbbent, hogy rájöttem. Láttam a félelmet a szemeiben. Azt állította, hogy ő soha az életében senkit nem csalt még meg. Ő sem érti, mi volt ez az egész. Valamit érzett közöttünk... védekezett azzal is, hogy kapuzárási pánik tört rá.
Azt tudnod kell Kedves... - még mindig nem tudom a neved, bocsánat! Nem én csábítottam el a férjedet. Tudom, hogy ez téged egyáltalán nem érdekel. Főleg, ha tudnál az esetről, biztosan engem hibáztatnál.
Meg is értem. Én is ezt teszem, magamat hibáztatom egy olyan dologért, amit nem én követtem el. Igaz lefeküdtem a férjeddel, de nem tudtam, hogy létezel.
Eléd kéne álljak és bevallanom, hogy megcsalt a párod? De ezzel tönkretennék egy kapcsolatot.
Az biztos, hogy szeretnék bocsánatot kérni, bocsánatot kérni a férjed helyett is. Bocsánatot kérni azért, mert megbántott.
Remélem, hogy ez soha többé nem fordul elő, és tényleg csak én vagyok az a női áldozat, aki a férjed csapdájába esett.

Nyitókép: Shutterstock