Baj, ha 46 évesen még nem érzem magamat nagyinak?

Képtelen vagyok elhinni azt, hogy nemsokára valaki nagyinak fog szólítani. Újra megvizsgálom magamat a hatalmas tükörben. Hát így néz ki egy nagyi? Épp egy találkára készülök a barátnőimmel. Szűk farmert viselek, ami remekül kihangsúlyozza a karcsú derekamat és a hosszú combjaimat. Fehér inget húztam hozzá és fehér sportcipőt. A hajam laza hullámokban omlik a vállamra. Még mindig nem kell festenem. A nyakamban egy szívmedál, amit a férjemtől kaptam a lányunk születésekor, 23 évvel ezelőtt - azóta viselem, szinte soha nem veszem le. Mosolyra húzódik a szám. A férjem. Pont 30 éve vagyunk együtt. Én 16, ő pedig 19 volt, amikor megismerkedtünk. Három évvel később összeházasodtunk, majd pár évre rá, - pont miután lediplomáztam - megszületett a lányunk. Micsoda szerelem volt, micsoda szerelem még ma is! Sokan azt hitték, túl fiatalok vagyunk a házassághoz, de az idő minket igazolt. Azóta is töretlen a kapcsolatunk.

Ő is a középiskolában ismerte meg a szerelmét. Tavaly pedig összeházasodtak. Most kisbabát vár. Hamarosan nagyi leszek. Hihetetlen!

Az alma meg a fája

Pedig nincs min csodálkoznom, ezt látta. Ezt tapasztalta. Egy fiatal édesanyát, aki nem görcsölt, nem feszült rá az anyaságra. A nagymamaságra viszont ráfeszültem rendesen. Valahogy annyira hihetetlen. Akad olyan barátnőm, akiknek 3 éve született az első gyermeke, egy másik pedig most, a bűvös 45-öt átlépve találta meg az igazit. Furcsa belegondolni, hogy ők még csak most vannak annak az útnak az elején, aminek én már a legvégét taposom. Ők még csak most léptek az „Anyu világba", én viszont mindjárt nagyi leszek.

Azt hiszem, kicsit rendbe kell tennem magamban ezt a dolgot. Eddig egy fiatalos, csinos nő, feleség és anya képe élt bennem, amikor magamra gondoltam. Most azonban valahogy bele kell passzintanom ebbe az egészbe a nagyiszerepet is. De hogyan? A nagyi ősz hajú, kontyos, ráncos, kissé reszketeg, aki fánkot süt és hímez. Hát, ehhez nekem semmi közöm, még akkor sem, ha fánkot már én is sütöttem, igaz jobban kedvelem a makaront, amivel szintén megpróbálkoztam, nem sok sikerrel.

Örülök, de...

Őrülök annak, hogy a lányomra korán rátalált a szerelem. Örülök, hogy nem kell a párkeresés nehéz és rögös útján botladoznia, mert láttam a barátnőimen, hogy a sok csalódás, visszautasítás, kudarc mennyire megviseli a lelküket. Örülök, hogy fiatalon lesz édesanya, mert én is fiatalon lettem az, és imádtam. De nem tudom, vajon annak örülök-e, hogy ezáltal én 46 évesen nagyivá válok? Kissé megrémülök, ha erre gondolok. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy nagyon fogom élvezni, ha a karomban foghatom a lányom gyermekét... az unokámat. Beszélni meg úgysem fog azonnal, van még időm, hogy barátságot kössek azzal a megszólítással, hogy „nagyi".

Ildikó történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock