Ciki, ha 40 felett bulizni jár egy nő?

Mégis hány éves korig illik bulizni? Mármint rendszeresen eljárni, és be is csiccsenteni, hajnalig táncolni, és esetleg pasizni. Ez fiatalkorban még teljesen természetes, tinédzserkorban még nem igazán ajánlott, de valljuk be, meg szokott történni, sőt egyre korábban kezdik. De egy tinédzserre nem néznek furcsán (maximum rossz szemmel), ha ilyet tesz, mert náluk valahogy ez elfogadottabb (bizonyos mértékig!). Egy felnőtt nőre, aki már a 40-es vagy akár az 50-es éveiben jár, és elmegy szórakozni, ahol elengedi magát, arra viszont már igen, márpedig manapság ez egyre gyakrabban megesik. Csakhogy ennél jóval hamarabb „illik" abbahagyni a bulizást az általános vélekedés szerint...

Természetes – persze nem mindenkinél - hogy az ember a tinédzserkora vége felé (jobbesetben) és a húszas éveiben eljár bulizni. Kirúg a hámból, néha kicsit cikin viselkedik a túl sok alkoholtól, őrültségeket csinál, reggel támolyog haza kócosan, elkenődött sminkkel. A következő hétvégén pedig jöhet ugyanez elölről, de ilyenkor ezt még el lehet nézni. Felejthetetlen élmények, nagy kalandok, évek múltán is emlegetett sztorik, óriási nevetések – ezért kell egy ilyen szakasz is az ember életébe, mert ez tényleg szuper tud lenni. Viszont hosszútávon semmiképp sem fenntartható.

Előbb utóbb elfárad az ember, és egyre nehezebben bírjuk az éjszakázást ahogy „öregszünk", pláne munka mellett. Ha valakinek párkapcsolata van, valószínűleg már nem fog eljárni minden hétvégén bulizni a barátnőkkel, maximum néha-néha. Ha pedig jönnek a gyerekek, nyilvánvalóan búcsút mondunk a bulis korszakunknak. Ez így van rendjén.

Tehát előbb utóbb a nagytöbbségnél lecseng ez az időszak a húszas évek vége felé vagy a harmincas évek elejére, kinek mikor. Mégis egyre többször látni negyvenes, ötneves nőket úgy bulizni, mintha húszévesek lennének. Persze mindenki sajnálkozva néz rájuk, vagy éppen megvetően, mert azt gondolják semmi keresnivalója itt, neki otthon kellene lennie a férjével vagy a gyerekeivel.

Mégis mit képzelnek? Bulizni a fiatalok szoktak!

De tulajdonképpen miért is gondoljuk ezt?

Elég gyakori manapság az, hogy a negyvenes vagy ötvenes éveiben lesz egy nő újra szingli egy hosszú házasság után. Azért ha belegondolunk egy szakítás után sokszor az ember első útja egy partyba vezet, de néha a második is... Mert ilyenkor jól esik kiadni a feszültséget, elfelejteni kicsit a problémákat.Na és persze egy bizonyos idő elteltével újra pasizni, amit valószínűleg először ott próbál ki az ember. Felméri újra a terepet, bontogatja a szárnyait.

Nem egy olyan nőt ismerek, akik negyvenes-ötvenes elvált, gyerekes anyukaként újra elkezdett bulizni járni, és mondhatni újraéli a fiatalkorát. Mert nem szeretne esténként egyedül otthon ülni, hiszen a gyerekek már nagyok, mert ő is szeret táncolni, és nem utolsó sorban, mert szeretne ismerkedni. De ehhez nem is feltétlen kell elvált anyukának lenni...

Forrás: Shutterstock

Mégis miért néznek rájuk akkor is ferde szemmel?

Mert aki már megtalálta „élete párját" és családot alapítottak, lenyugodott, az csak mosolyogva emlékszik vissza a bulis évekre, „fiatalság bolondság" címszó alatt, és a mai énjét már többre tartja annál, minthogy spiccesen táncoljon egy klubban a barátnőivel. „Az ő korában?" A fiatalok pedig azért nézik le a mellettük bulizó idősebb nőket, mert azt gondolják, úristen még ebben a korban is itt tartanak? Azért oké, hogy most tök jó bulizni, de ennyi idősen már nem ezen a szinten leszek – gondolják.

Pedig sajnos ezt sosem lehet tudni. Valószínűleg ők sem úgy tervezték az életüket, hogy túl a negyedik ikszen partyzni járnak majd. Jó eséllyel ők is azt gondolták, hogy akkor a párjuk mellett töltik a szombat estéket a kandalló tűzét bámulva meghitt boldogságban, esetleg a gyerekekkel.
Senki sem úgy látja a negyvenes-ötvenes éveit, hogy egy buliban rázza a táncparkett közepén. 

De nem lehet tudni, mit hoz az élet... Bárki kerülhet hasonló cipőbe, bárki maradhat egyedül, amikor azt érzi, hogy most igenis jól esne egy kis tombolás tök mindegy, hány éves vagyok. Nyilván nem mindegy a mérték. De éppen ezért nem kellene ítélkezni azok felett, akik úgy döntenek, hogy kiengedik a gőzt bármilyen okból is, hiába nincsenek már „abban" a korban... De tulajdonképpen családi állapottól vagy traumáktól függetlenül, miért is ne bulizhatna bárki, aki elmúlt negyven? Engedtessék már meg, hogy mindenki úgy töltse a szabad estéit, ahogy jól esik neki. Egy jó party ne csak a fiatalok kiváltsága legyen...

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek