Csak szex és más semmi! Biztos, hogy ezt akarod?

Amikor Zsuzsi barátnőm öt év után szakított a vőlegényével, pontosan ezt érezte. Óva intettem, mert érzelmes, lelkizős emberként nyilvánvalóan alkalmatlan egy olyan viszonyra, ami épp arra épül, hogy nincsenek romantikus érzelmeink, közös programijaink, csak a szex. De Zsuzsi azt mondta, hogy ami a hátrány, az az előny is: megspórolja a társkeresésre, randikra, ismerkedésre pazarolt időt, nem kell kijönni egymás szüleivel, nincsenek anyagi viták, ajándékok, nem kell kutatni a másik szándékait, reménykedni a szép közös jövőben, és izgulni, hogy elcsábítja-e a pasit valami nagymellű szőke...

Fel is vette a kapcsolatot pár régen látott haverjával, közülük hármat talált megfelelőnek, végül a befutó egy gimis exe lett, Tomi, akivel pár hónapig jártak, de romantikus érzelmek sosem alakultak ki közöttük. Zsuzsi eleinte teljesen odáig volt, heti 2-3 alkalommal találkoztak, hol a fiúnál, hol nála, semmi kötelezettség. Nem vacsoráztak előtte, nem voltak felesleges körök, hamar a lényegre tértek. Hitetlenkedésemre egy tőlem hallott mondattal vágott vissza: „Mindenki arra jó, amire való!" Azt, hogy ez rá ugyanúgy vonatkozik, mint mindenki másra, meg se hallotta.

Pár hét múlva elkezdett áradozni, hogy micsoda férfi ez a Tamás, a múltkor vitt egy üveg bort, talán a szexkapcsolatnál picit több is lehetne köztük, de persze nem hozza fel, nem is erőlteti, de azon agyal, hogy legközelebb vacsorával fogadja őt. Azonnal megszólalt a fejemben a vészcsengő: „Zsuzsi, állj! Csak semmi romantika! Te mondtad, hogy nincsenek közös vacsorák, csak a „lényeg" van!" De drága barátnőm szerint a vacsora az semmi, én viszont már akkor tudtam, amit ő még nem: csapdába esett. A következő másfél hónapban, ha a viszonyról kérdeztem, nem mondott semmit, aztán nem jelentkezett két hétig, ezért felhívtam. A telefonban arról beszélt, hogy valami nem stimmel, szerinte Tomi más vasat is tart a tűzbe. Emlékeztettem, hogy a nincs elköteleződés ezt is jelenti, de nem értett velem egyet.

Kiderült, hogy a boros este utáni vacsorán Tamás ugyan meglepődött, de mivel egész nap nem volt ideje enni, örült, ezért onnantól Zsuzsi rendszeresen meleg étellel fogadta őt. Aztán Instán is bejelölte, de Tomi addig nem reagált rá, amíg számon nem kérte miatta. A visszaigazolás után egész gyakran nézegette a srác fotóit, időnként meg is említett neki egyet-egyet. Aztán egy alkalommal a szex után teljesen „ártatlanul" oda akart bújni Tomihoz, aki elhúzódott, s arra hivatkozva, hogy most sietnie kell, távozott. Azon a héten már nem ment át Zsuzsihoz, és a következőn is csak barátnőm unszolására. Olyan volt, mintha már nem annyira akarná a dolgot, de végül a szex rácáfolt erre: hiába, az ágyban olyanok voltak, mint a borsó meg a héja.

Zsuzsi állította, hogy ezen kívül ő tényleg nem akar semmit a sráctól, de ne mondja neki senki, hogy akkora nagy dolog, ha néha megölelik, megcsókolják egymást az ágyon kívül is. Időnként együtt ebédelnek vagy vacsoráznak - ennyi. Olyan nagy kérés, hogy egyszer-egyszer beüljenek egy moziba, vagy csak otthon a Netflix elé? Mitől annyira nehéz meghallgatni őt, amikor a lelki problémairól, munkahelyi, családi gondjairól beszél(ne)? Nem a kezét kérte meg Tominak, csak egy normális kapcsolatot akar. Úgyhogy fel is hívta, hogy tisztázza magát, és a szerinte félreértett helyzetet.

Beszélgetés közben hamar kiderült, hogy ami Zsuzsinak a minimum, az Tominak sok, nem ebben egyeztek meg, ha kapcsolatot akart volna, olyan lányt keres, akinek a csak szex nem fér bele. Ez a mondat szíven ütötte a barátnőmet, akkor ő csak egy cafka lenne a férfi szemében? Őt nem lehet szeretni? De, lehet, és nem cafka, csak Tamás szerint nem feleségnek való. Legalábbis nem az ő feleségének. Ha tudta volna, hogy Zsuzsi ilyen érzelmes, lelkizős alkat, sosem ment volna bele a viszonyba, aminek a lényege, hogy „csak szex és más semmi". Ám nem tudta, ahogy azt sem, hogy egy ötéves kapcsolatból jött, atomjaira hullott szét, és épp megpróbálja magát összerakni, közben pedig másra se vágyik, csak arra, hogy szeressék, tartozzon valakihez, hiszen - mint minden egészséges lelkületű ember -, vágyik a kötődésre. Nem az egyik lehetőség akar lenni, hanem az egyetlen.