Családdá kovácsolódás szülés után

Egy gyermek születése mindent megváltoztat: a saját magunkról alkotott képet, a párkapcsolatunkat, sőt, a tágabb család életét is.

A szülővé válás ma egészen más kihívásokat tartogat, mint szüleink idején: változott a társadalom, felgyorsult a világ, megváltoztak a munkaerőpiaci lehetőségek. Ez magával hozta, hogy a nagyszülők még dolgoznak, így sok újdonsült szülőnek nincs segítsége; az édesanya munkahelye nem biztos, lehet, hogy nem jó szemmel nézi a gyermekvállalást, esetleg nem lesz hová visszamennie dolgozni. Emellett az új szerepeink elsajátítása, önmagunk és a társunk új oldalának megismerése komoly kihívások elé állítja a párokat, és sok esetben nem könnyű fenntartani a családi összhangot a megváltozott életkörülmények között.

A kihívásokra mindenki másképpen reagál, máshogyan működik stresszes helyzetben, ezért az új helyzethez igazodva ezeket a minőségeket is újra kell tanulni.
Mivel sokszor hiányzik az átadási vonal, a megfelelő tájékozottság, sok pár felkészületlenül vág neki a gyermekvállalásnak, ezért váratlanul érheti őket – az elmondhatatlan boldogság és öröm mellett – ha olyan nehézségekkel találkoznak, amelyekkel addig nem, s ez könnyen vezethet értelmetlen vitákhoz, félrekommunikáláshoz, akár a párkapcsolat megromlásához is.

Hogyan lehet tudatosan készülni a családdá válásra?Érdemes felkészülni (egy szülésfelkészítés például nem csak magával a szüléssel foglalkozik, hanem a várandóssággal, a gyermekágyas időszakkal, és minden olyan témával, ami magában foglalja a családdá válás örömeit és nehézségeit) mind a szülésre, mind pedig az azt követő időszakra.
A felkészülés alatt, ha a párok beszélgetnek arról, milyen dolgok változnak meg az életükben, milyen szerepekkel kell azonosulniuk, hogyan fogják beosztani az idejüket, s igyekeznek minden élethelyzetre már előre különböző megoldásokat találni, a gyermek születése után könnyebben fogadják majd a felmerülő akadályokat.

Mivel a család, a barátok, idegenek is szívesen osztogatnak tanácsot az ifjú szülőknek, ez gyakran zavartsághoz és feszültséghez vezet, hiszen ők így könnyen érezhetik, hogy a kompetenciájukat kérdőjelezik meg, illetve az egymásnak ellentmondó tanácsok sem könnyítik meg a dolgukat. Ha már a szülés előtt átbeszélik a mindkét fél számára elfogadható nevelési elveket, a napi rutin kialakítását, stresszes helyzetben is tudnak erőt meríteni a közös értékrend mentén haladásból. Az első időszak fontos, hogy a családdá kovácsolódásról szóljon: nekik kell a saját napirendjüket kialakítani, ekkor tudnak belehelyezkedni a megváltozott szerepeikbe.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a család többi részét ki kell zárni ebből a csodából, de mindenkinek meg kell értenie, ahhoz, hogy harmonikusan működő család születhessen, együtt töltött időre van szükség. Így a fiatalok megerősödnek a saját döntéseikben, szülői kompetenciájukban, ez pedig erősebbé kovácsolja az együttlétüket.

Egy gyermek születése a párkapcsolatot is komoly kihívások elé állítja.A rengeteg öröm mellett mindenki megtapasztalja a fáradtságot, a kialvatlanságot, az ebből fakadó feszültséget, a lemondásokat. Sokan csak akkor döbbennek rá, mennyi minden változik meg az életükben, amikor már megérkezett a várva várt gyermek.

Forrás: Shutterstock

Ekkor tudatosodik, hogy már nem akkor megyek el, amikor kedvem szottyan, hétvégén sem alhatok sokáig, minden, addig természetes napi rutinnak számító tevékenységet meg kell tervezni, szükség van a logisztikázásra, a rugalmasságra, hogy működjenek a dolgok.

A nőből és a férfiból, akiknek addig csak egymásra kellett figyelnie, anya és apa is válik, s ezekben a meg kell tanulni jól működni. Sok párnál előfordul, hogy elfelejtkeznek arról, hogy a párkapcsolat harmonikus működtetése ugyanolyan fontos, mint maga az új család, vagy egyszerűen fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg az új élethelyzettel. Fontos, hogy beszélgessenek egymással az érzéseikről, őszintén lehessen megbeszélni a felmerülő gondokat, nehézségeket.

Biztosan mindenki ismeri a szituációt: az édesanya egész nap otthon van a picivel, nem érik ingerek, felnőttekkel szinte alig kommunikál. Ellátja a kisbabát, ami, valljuk be, időnként embert próbáló feladat, rendben tartja a lakást, estére elfárad és alig várja, hogy a párja végre hazaérkezzen és kicsit „babátlanítsa". Az édesapa egész nap dolgozik, hogy eltartsa a megnövekedett létszámú családot, s mire este – ő is fáradtan – hazaérkezik, pihenni szeretne. Ha nem beszélgetnek erről, könnyen egymás vádolása kerül előtérbe.
Ezt a helyzetet nagyon fontos már előre lekommunikálni: hogyan tudjuk megoldani, milyen módszereket kövessünk, hogy mindenkinek legyen feladata, de a pihenésre is jusson idő, lehetőség.

S végül, amihez nagyon tudatosan kell hozzá állni a gyermek születése után: soha nem szabad elfelejtkezni arról, egymás társai, szeretői is vagyunk. Nem egyszerű egy kisbaba mellett én-időt találni, mégis időt kell szakítani egymásra. Minden héten legyen egy-két nap, amikor csak egymásra figyelünk, és nem arról beszélgetünk, mi volt a munkahelyen, evett-e a baba, hanem egymásról, egymásra figyelve, udvarolva. Néha több idő jut erre, máskor kevesebb, de a folytonos kommunikáció és az egymást továbbra is férfinak, nőnek látó figyelem, együttlét biztosítja a párkapcsolat harmóniájának fenntartását.

A családdá válás nem azt jeleni, hogy a gyermek születésével mindent feladunk önmagunkból és a párkapcsolatunkból, ami addig fontos volt. Éppen ellenkezőleg: új szerepek, új kihívások várnak, a személyiség is változik, s ez fejlődési lehetőséget is hordoz magában, s ha ezt a párok előre készülve élik meg, gördülékenyen veszik majd az akadályokat.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek