Erőszak egy vegetáriánussal szemben...

Egy ismerősöm történetét szeretném megosztani, amit mikor meghallottam, komolyan úgy éreztem, erőszak áldozata lett. A mélységes harag később csalódottságba csapott át, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy emberek mennyire képtelenek tiszteletben tartani mások döntéseit.

„Őszintén? Én imádtam a húst. Gyakorlatilag minden étkezésem szerves részét tették ki a különböző húskészítmények. Amikor a feleségemmel összeköltözünk, szabadidőnkben elkezdtünk állatmentéssel foglalkozni. Az állatszeretet annyira felszabadult bennünk, hogy elhatároztuk, többé nem eszünk belőlük, így vegetáriánusok lettünk. Tojást és tejterméket ettünk, de se húst, se halat nem. Egyszerűen úgy éreztük, nem tehetjük meg, hogy a kizsákmányolásukban ilyen formán részt vállaljunk. Ezt tudták a szüleink is, akik a közös ebédek alkalmával mindig szóvá is tették, hogy nagyon nehéz nekünk főzni, meg, hogy miattunk kétféle étellel kell készüljenek, mennyivel egyszerűbb volt korábban.

Történt aztán egy eset, ami hatalmas fájdalommal töltött el minket. Anyósoméknál voltunk, ő pedig nagy örömmel szolgálta fel a szójával készült rakott kelkáposztát. Valóban nagyon finom lett, emellett pedig örültünk, hogy végre talán átjött neki is, hogy hús nélkül is elkészíthetőek a hagyományos ételek is. Az ebéd után aztán odafordult hozzánk: „Na, ugye, hogy finom volt?" - mondtuk, hogy igen, nagyszerű lett, erre ő diadalittasan így szólt: „látjátok, mégis meg tudjátok enni a húst, mert ez azzal készült!"
Amikor eljutott az agyamig, hogy mit mondott, csak arra volt időm, hogy felpattanjak az asztaltól, és eljussak a vécéig. Minden kijött belőlem. Annyira mérges voltam rá, hogy azt el se tudom mondani. Megbíztunk benne, ő pedig undorító módon visszaélt ezzel. Tudta, pontosan tudta, hogy nem azért nem eszünk húst, mert nem szeretjük. Elvi okokból mondtunk le róla, ő pedig alattomos módon mégis rávett minket, hogy húst együnk. Hiába háborodtunk fel, nem értette mi ezzel a gond. Ennek már 5 éve, de azóta se ettünk nála."

Forrás: Shutterstock

Amikor ezt a sztorit először meghallottam, egy könyv egyik jelenete ugrott be. A Növényevő című rövid műben a főszereplő lány kijelentette, hogy ő többet nem eszik húst, mire az apja lefogta az étkezőasztalnál, és lenyomott a torkán egy darabka húst – a család többi tagja pedig némán asszisztált hozzá. Bár tudtam, hogy ez egy kitalált történet, mégis szörnyű érzés volt olvasni.

Gondolhatjuk azt, hogy a vegetáriánusok, vegánok  butaságot csinálnak. Megpróbálhatjuk egy beszélgetés keretén belül megtudni, mi az oka annak, hogy lemondtak a húsról, az állati eredetű élelmiszerekről, sőt, értelmes vitát is folytathatunk velük a témában, de az, ha mégis rákényszerítjük őket arra, hogy húst egyenek, az mélységesen elítélendő.

Nem arról van szó ugyanis, hogy szándékosan éheztetik magukat, netán valamilyen mentális, pszichés betegség miatt nem vesznek magukhoz elegendő ételt, tehát nem forog kockán az egészségük, az életük. Egyszerűen csak másként gondolkodnak, amivel nem kell egyetérteni, de el kell fogadni. Vagy még csak azt se kell, ne fogadjuk el, de még ebben az esetben sincs jogunk gerilla módszerrel, netán nyílt erőszakkal kényszeríteni őket arra, hogy olyasmit egyenek, amit elvi okokból ők kerülnek.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek