Valóban ez lenne a gyereknevelés előszobája? – Élet kezdő kisállattartóként

– hallom az utcán mindenkitől, aki megpillantja az én „gyermekemet", merthogy a családban így hívjuk.

Mandzsetta által tanultam meg, hogy sok sztereotípiával ellentétben a macskák is végtelenül ragaszkodó, szeretetreméltó, csupaszív állatok. Ez a kismacska igazán az emberekhez szokott, jórészt nekünk köszönhetően. Közvetlen, kedves, nem támad másokat – még mindig az emberekkel való kapcsolatáról beszélek -. Éppen ezért, mert előzetes elvárásunkat, miszerint önálló lesz és kevesebb aktív időt igényel, nem az elvártak szerint hozta, ugyanis - ha rajta múlik -, akkor kierőszakolja a játékidőt és addig megy utánunk, mígnem beadjuk a derekunkat.

A nyári kimenőnk óta az aktív időtöltés a lakótelepi sétáltatásban kamatozódik, ugyanis a napi 1 órás sétát kifejezetten igényli. Kell, hogy levezesse az energiáit, hogy játszhasson más macskákkal, sünikkel, pillangókkal, bogarakkal. Együtt futunk, pórázon mászik fák méteres magasságába, majd a séta után eszik egyet és megpihen velünk. Szívesen megteszem minden nap, ha így boldogabb. Ha mégsem megyünk, másnap reggel 6 órakor biztosan arra ébredek, hogy rágcsálja a fülemet vagy a kislábujjamat.

Ha becsukom a fürdőszoba ajtót vagy csak szimplán elmegyek otthonról, hosszasan bánatos búcsú áriába kezd, amiért őt, szegény párát, magára hagytam. Ha rászólok, hogy hagyja abba, fájdalmas szólama hangosabb lesz és nem csitul a helyzet. Ilyenkor nehéz. Olyankor is, amikor nem tudom levinni sétálni és kezelhetetlen, mert neki megy a tükrös szekrénynek, föl-le szaladgál és nem tudom szépen elmagyarázni, hogy nem megy most, mert nem érti.

Avagy az is kihívásokkal teli, hogy magánéletet éljünk. Egy közel 50nm-es, gyakorlatilag ajtó nélküli lakásban nehéz úgy élni az élet intim részét, ahogy előtte, hiszen ő mindig ott szeretne lenni velünk. Közel hozzánk, érezve a test melegségét, szívünk dobogását, anyát-apát, az otthont.

Képzeld el kedves Olvasó azt a szituációt, amikor nincs ajtó a háló szoba ajtaján és meg kell értetni a macskáddal, hogy most hagyjon titeket egy kicsit, ám ő a feneketekbe szeretne bújni. Csak képzeld el... Ezen feltételekkel a minőségi alvás mission impossible volt, főként amikor megérkezett hozzánk.

Egyhuzamban 7-8 óra? Éjszakénként 4-5 alkalommal arra keltünk, hogy Mandzsetta éhes, rágcsál vagy várja a játékidőt. Lelkileg ez nagyon sokszor megviselt, sokszor türelmetlenül kezeltem, mindeközben megfeledkezve arról, hogy ő még kismacska.

Felér a gyerekvállalás kihívásaival? Nem állítom, mert biztosan még több kihívásunk lesz, amikor gyermekünk születik és általa egy új élet veszi kezdetét. De, hogy felvérteztünk magunkat és úgy gondoljuk, Mandzsetta érkezése jó tanulópénz volt? Kétségtelen!

Egy valamiben azért megállapodtunk itthon: Mandzsi után kell nekünk 2-3 év, hogy kiheverjük a fiatalos lendületét.

Nyitókép: Shutterstock