Szia, lennél a sugarmommy-m? Nem bánod meg!

Még mielőtt elindulna a fantázia, nem vagyok „cukormami", és nincsen „cukorapucim" sem. De volt már rá precedens, hogy cukormaminak kellettem volna.

Épp az egyik barátnőmmel ebédeltem, amikor az ismerős pittyegéssel jelezte a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Rögtön kettő is. Barátnőm huncut mosollyal kapta be a következő falatot, míg én a kezembe vettem a mobilomat.

- Csak nem van valaki a láthatáron, Kinga? – kérdezte sokat sejtetően. Titokzatosan csak vállat vontam, s miután lenyeltem az épp rágott falatomat, közben pedig visszapötyögtem a választ, leraktam a telefont.
- Bár úgy lenne! De ez most valami egészen új és bizarr...
- Mesélj!
- Elsőre egy teljesen normális srácnak tűnt! Igaz, van köztünk vagy 8 év, az én javamra, de hát kit érdekel? Értelmes, aranyos, érett a korához képest... Aztán tegnap este megkérdezte, hogy lennék-e a sugarmommy-ja, én meg kis híján nem kaptam levegőt...
- És ez mit takar, egészen pontosan? – kérdezte a barátnőm. Hát persze! Ő vallásos, eszébe sem jut semmi olyan, ami kimeríti a huncutság fogalmát.
- Nem akarod tudni. – Feleltem, közben jött még egy üzenet, én pedig bekaptam egy újabb falatot.
- Légyszi! Avass be. Hadd legyek kicsit nem önmagam...
- Oké. – Lenyeltem a falatot, félretoltam a szinte teljesen üres tálamat és az asztalra támaszkodva közelebb hajoltam hozzá. – Lényegében ez a „cukorság" annyit takar, hogy én anyagilag, vagy tárgyakkal, luxuscikkekkel kényeztetem őt, ő meg engem... fizikálisan, vagy, ahogy én akarom. Kölcsönös kihasználás. Én ezt csak kétoldali örömlánykodásnak hívom, bár ugye pasi is van a képben. A cukorapuk meg ugyanez, csak ott meg egy vén fószer kényezteti anyagilag a kiscsajokat, míg ő mindent megkap szexuálisan, amit csak akar...
Barátnőm fülcimpáig pirult a témától, és inkább gyorsan belekortyolt a limonádéjába. Követtem a példáját és elgondolkodtam.

Ez a cukor-kapcsolat mire is jó? Oké. Van egy olyan kapcsolat, amit bármikor felhívhatok, ott terem, hancúrozunk (vagy amit akarok), ő pedig kap tőlem pénzt, vagy valami ajándékot... Ez tök bizarr. Afféle luxus prostituáltság, amiben szigorúan csak két fél van, bizalomból nem kevés kell és bátorság, hogy bekebelezzen egyfajta érzéketlenség. Az ilyen kapcsolatokban nincs helye az érzelmeknek. Maximum időnként kirakatkapcsolat lehet, ha és amennyiben bevállalod, hogy a környezeted kérdésekkel bombáz: ki ez az oldaladon, mutasd be, mesélj róla! Igazából ezt a fajta kapcsolatot sem vallod be – ahogy azt sem, ha prostihoz jársz, vagy ha te magad vagy az.

Én nem ilyen kapcsolatra vágyom. Nem akarok cukormami lenni, akihez csak a pénzért vonzódik valaki, vagy arra gondol szex közben, milyen jutalomban fog részesülni utána... Én kölcsönös, tiszta, őszinte érzelmeket akarok, ahol még csak a kanyarban sem tűnik fel a pénz, meg az ajándékok, mint jutalmazás.

El sem tudom képzelni, mennyire kétségbeesett lelkek lehetnek azok a fiatal lányok, akik cukoraput keresnek maguknak, vagy az olyan srácok, akik cukormami szárnyak alá akarnak tartozni... Nem volt gyerekszobájuk? Vagy ez a példa volt előttük? Így tartották ki valamelyik szülőjüket is?
Elsőre ebből a srácból se néztem ki, hogy ilyen kapcsolatra vágyik... értelmesnek, műveltnek, intelligensnek tűnt, ahogy jött ezzel a témával. Csalódtam. Fáj. Ugyan szimpatikus volt nekem, de míg elkezdtem szánalmat érezni iránta, s rájöttem, hogy nem kellenek ilyen emberek az életembe, rányomtam a tiltás gombra és kitöröltem a cset beszélgetésünket.

Kinga történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock