Koronavírus: A külvilág megszűnik, a belső kinyílik!

Hetek óta mindenkit csak a vírus foglalkoztat - és ez így normális, hiszen nagyon is hatással van az életünkre. Egyre több ember kényszerül arra, hogy otthonról dolgozzon, kerülje a találkozást másokkal a saját és a többiek védelme érdekében.

És ez lassan felvet egy problémakört: vajon ebben a túlpörgetett, információkkal túlterhelt világban hogy viseljük azt, ha huzamosabb ideig bezártságra kényszerülünk? Ha le kell mondanunk a programjainkat, és maximum a szűk családdal tölthetünk időt?

Lehet-e ebből jót is meríteni?

Ha már úgyis kialakult egy ilyen helyzet, érdemes elgondolkodni magunkon és befelé figyelni. Ha eddig nem volt erre lehetőségünk a rohanásban, most koncentrálhatnánk a saját magunkhoz, vagy például a párunkhoz fűződő viszonyunkra.

Az egyik probléma ugyanis sok ember életében az, hogy nem érzi jól magát önmagával - és erre remek menekülőút a sok program. De most erre nincs lehetőség, így kénytelenek vagyunk szembenézni önmagunkkal, muszáj lesz időt tölteni a saját társaságunkban. És ez igenis kényelmetlen lehet egyeseknek.

Viszont akkor célszerű önvizsgálatot tartani: mi a gond? Mi csúszott félre? Miért menekültem eddig az önmagammal töltött idő elől? Mit nem akarok bevallani még saját magamnak sem? Tényleg olyan életet élek, amiben jól érzem magam? Ha nem, mit tehetnék, hogy ez változzon? Miért zsúfolom tele a naptáramat különféle programokkal, találkozókkal ahelyett, hogy néha minőségi időt töltenék saját magammal?

Forrás: Shutterstock

A másik probléma a párkapcsolatok minősége. Sajnos sokan élnek olyan kapcsolatban, ami már régóta nem működik - nem is annyira egymással élnek, csak egymás mellett. Viszont a pár tagjai jönnek-mennek, programokat szerveznek külön, így esetleg alig találkoznak, és nem kell folyton szembesülni azzal, hogy valami már nem a régi. Csak éldegélnek a langyos vízben.

Most, hogy lassan mindenki otthoni munkavégzésre kényszerül, az egész napot azzal kell töltened, akivel együtt élsz - és ez nem mindenkinek lesz kellemes. Lehet, hogy egyeseknek már agyára megy a másik, pláne most, amikor minden bizonytalan, és mindenki feszültebb - és ráadásul még össze is vannak zárva.

Ha már kénytelenek vagyunk szembenézni egy ilyen helyzettel, érdemes egy kis belső munkát végezni, átgondolni a dolgainkat: valóban elégedett vagyok az életemmel, vagy menekülök önmagam elől? Szeretem azt a helyet, ahol élek, akkor is, ha huzamosabb időt kell ott eltöltenem bezárva? El tudom magam foglalni értelmes dolgokkal, vagy kellenek a folyamatos ingerek, amik elveszik a figyelmemet arról, ami boldogtalanná tesz? Valóban szeretek és tudok (még) azzal együtt lenni, akivel élek? És ha kényszerűségből össze vagyunk zárva napokig, hetekig, annak örülök, vagy az agyamra megy?

Használd ki ezt az időt, és tedd rendbe az életed, a dolgaidat, a gondolataidat! Szerintem most erre (is) tanít minket ez a helyzet.

Fehérvári-Varga Judit

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?