Agresszív anyatej propaganda: szoptatáskommandó üldözi az anyákat?!

A napokban két olyan cikkel is találkoztam a hazai médiában, ami azt boncolgatta, hogy szép dolog a szoptatás, de nem mindenkinek megy. Ezért nem volna szabad a kudarcot átélő anyákat ezzel nyomasztania az agresszív, szektás szoptatás kommandónak.

Amíg pár száz fős zárt anyacsoportokban olvasunk ilyet, addig oké, de mikor már a közgondolkozást is ez a szemlélet hatja át, meg kell állnunk egy szóra.

Mert én bizony agresszív anyatej propagandával még soha nem találkoztam. Józan, higgadt kommentárral azonban igen, ami azt hangsúlyozta, hogy a nők túlnyomó többsége gond nélkül képes szoptatni. Már ha megfelelő információkat, bababarát kórházi szemléletet, szakmai segítséget és támogató családi hátteret kap hozzá az első perctől.

Mivel azonban ez a muníció csak igen ritkán adatik meg, a szoptatni vágyó anyák nagyjából fele már a gyerek első három-hat hónapja alatt kudarcot kudarcra halmoz. Amiért aztán egy részük önmagát gyűlöli és ostorozza (teljesen helytelenül), egy részük pedig téged utál, ha minderről nyíltan mersz beszélni.

Pedig a sikertelenség oka az esetek nagy részében nem egészségügyi okra vezethető vissza (bár természetesen ettől még az is létező probléma), hanem a körülményekből fakad. Ezek pedig a következők:

1. A tájékoztatás hiánya

Az átlagember biológiai felkészültsége alacsony a témában, így sokszor még magasan kvalifikált, intelligens anyák sem ismerik a kereslet-kínálat elvének működését a gyakorlatban. Bárcsak nagyobb fókuszt kapna a szoptatás már a biológiaórákon, majd a szülésfelkészítésben!

2. Az anyatej nem csak evésre szolgál!

A közbeszéd és a kisbabás piktográfia a "cumi-cumisüveg-egyen3hónaposancsülköt" háromszög körül forog. A szoptatás sokak fejében mai napig az etetéssel egyenlő, miközben annál lényegesen komplexebb szükségleteket - nyugtatás, altatás, kapcsolatteremtés, fájdalomcsillapítás - elégít ki. És nem, nem öncélú csöcsmutogatás, amit a négy fal között volna csak ildomos csinálni. Már csak azért sem, mert kiegyensúlyozott tejmennyiség eleve kizárólag igény szerinti szoptatással érhető el, a csecsemőnek meg nem csak négy fal között van igénye cicizni.

Forrás: Shutterstock

3. Több anyabarát kórházat!

Kevés az igazán anya- és bababarát kórház, ahol a császáros babáknak is jut aranyóra. Ahol végig a babával maradhat az anya, van segítség a szoptatásban, és szükség esetén nem cumisüvegből, hanem fecskendőből adnak pótlást a babának.

4. A múlt berögződései

A friss anya körüli családi háló sem feltétlen tud segíteni, hiszen döntően tápszeres generáció volt a miénk. A négy gyereket világra hozó ORVOS nagynéném szájából hangzott el a mondat, hogy ne szoptassak már annyit, mert hamar elfogy a tejem, ha a baba sokat van mellen...

5. Nyugalmat és időt az anyáknak!

A házimunka és a gyereknevelés oroszlánrésze még mindig a nőre hárul. Nem jók az esélyek szoptatásügyileg, ha nincs egy apuka, aki megfőz, kitakarít és menedzseli a nagytesókat az első napokban, hetekben. Addig, amíg anya fél napokat fájó császárheggel fekszik az ágyban a babával a mellén.

6. Miért rögtön a tápszer a megoldás?

Bár a gyógyszeriparral kapcsolatos konteóktól rosszul vagyok, tápszerlobbi igenis van, hiszen óriási piacról van szó, milliárdos bevétellel. Aki mást mond, az nem látott még orvosi rendelőt, ahol az anyatejes táplálás fontosságát hangsúlyozó poszter konkrét tápszer márkát is ajánl kiegészítéskéntvagy alternatívaként. Jelenleg a szoptatott csecsemők aránya egyre csökken, miközben a tápszerfogyasztás folyamatosan nő.

Az, hogy ma valaki tud-e szoptatni, kisebb részben múlik egészségügyi okokon, mint a szerencsén. Nálam is az utóbbin múlt: császár után ügyetlenkedtem, a kicsi, befelé forduló mellbimbóm fájt, sajgott. A második nap végére pedig a csemete már megállás nélkül ordított az éhségtől. A kistarcsai kórházban csodálatos stáb volt: csak gondos mérés után, az anyával előre egyeztetve, fecskendőből kapott pótlást.

A kórházi védőnő többször is jött segíteni a szoptatásban, és az egyik éjszakás nővér adott bimbóvédőt. Ez megmentett minket, és fél éven át állandó társunk volt. Ha ez a segítség nincs, egészen biztos, hogy már az első héten feladtam volna, és soha nem szerzek tudomást arról, mit veszítünk. Utólag tudom: rengeteget.

Összességében véve tehát nem látok agresszív szoptatáskommandót és mindent behálózó anyatejlobbit. Éppen ellenkezőleg, egy rakat nőt látok, akik minden igyekezetük ellenére magukra maradtak a problémával. És olyan elképesztő elvárástengerben fuldokolnak, hogy mély bűntudatuk van valami miatt, amiről nem tehetnek...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?