Hülyére vesznek a vonzás törvényével, ugye tudod?!

Coaching praxisomban azt tapasztalom, sokan áhítoznak arra, hogy végre rájuk találjon a várva várt szerencse. Kívánságlistája mindenkinek van, talán divatos bakancslistája is.

A kérdésem viszont mindig az, hogy ma, most, ebben a percben tettél-e valamit önmagadért. Mert azt hiszem, hogy a beteljesületlen kívánságok és vágyak halmaza megnyomoríthatja az embert. Persze, bátran kell élni, de a jövő mégsem receptre érkezik. Marha nagy bajban lennénk, ha elhinnénk, hogy minden fejben dől el, és csak be kell vonzani a jobb jövőt, az álompasit, a szuper munkát meg a kisbabát, aztán majd az univerzum kidobja nekünk, mint egy rendes automata.

Nem, ez nem ilyen egyszerű. Ha a megrendelésre érkező boldogság így jönne el, akkor lehet, hogy holnap gyereket szülnék, mert a párom azt szeretné - és közben meg lefogynék tíz kilót, mert én meg azt szeretném.

De ha mégsem automata a világegyetem, és nem pusztán fejben dőlnek el a dolgok, akkor mégis hogyan mozdítsam elő, hogy rám találjon a szerencse - vagy, ahogy Szabó Magda megírta, letérdeljen előttem a fehér elefánt? Hogyan juthatnék hozzá a nyerő lapokhoz?

Tekintsünk úgy a helyzetre, mint egy kártyajáték! Ülünk szemben a kártyapartnerünkkel, és azon gondolkodunk, vajon a kezében tartott lapok közül melyik lehet az, amelyikre a leginkább áhítozunk. Nagyon koncentrálunk, nagyon fohászkodunk, téteket rakunk és emelünk, bízunk a szerencsénkben és a megérzéseinkben, aztán... felteszünk mindent egy lapra. Húzunk. Miközben leizzadunk, felpörgünk, majd csodálkozva tekintünk a kihúzott lapra.

Forrás: Shutterstock

Az univerzum szerintem eközben a füle botját sem mozgatja. Az én kisebb rendszerem a nagyobb rendszer részét képezi, tehát elképzelhető, hogy az aranyos kis mikrocéljaimat nem igyekszik megvalósítani rögtön a világegyetem. Ehelyett beilleszt engem is a nagy egészbe, és együtt sodródunk tovább. Magyarul: a rendszer nem én vagyok, csak a része vagyok. Ez nagy különbség.

Tehát, a teendőm a következő: azt az eszközt kell felismernem, amit használni tudok. Ezért első lépésként a saját lapjaimra kell rátekintenem. Az én lehetőségeim, az én biztos pontom, az én erőforrásom ott van a kezemben és a fejemben. Egyelőre ezekkel van dolgom: ezeket kell szemlélnem és addig rakosgatnom, amíg meg nem találom azt a bizonyos első lépést, ami aztán egy következő lépéshez vezet. Nem biztos, hogy azonnal minősítenem kell, hogy nyerő vagy vesztes lapok vannak-e nálam.

Az viszont biztos, hogy osztottak nekem lapot, benne vagyok valamilyen helyzetben, így tehetek valamit benne. Ha úgy nézek a kezemben tartott lapokra, mint a nyerő játszma kellékeire, akkor máris jobb helyzetben vagyok, mint a velem szemben ülő. Mert én legalább saját magamtól várom a megoldást, és nem bízom a szerencsére.

Nem azon kell gondolkodni tehát, hogy hol lehetnek a nyerő lapok, hanem azon, hogy a kezemben lévő lapokkal hogyan irányíthatom a saját játékomat. Aztán persze, az élet végtelen és izgalmas táncában nekem is fel kell vennem a jó ritmust. De ez már egy következő történet. Szóval... neked melyek a nyerő lapjaid?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek