Segítség! Férjhez megy a legjobb barátnőm

Bár még jócskán van idő a nagy napig, az elmaradhatatlan barátnős esküvőre készülős programot már nyár elején megkezdtük, azóta lázasan járjuk a mennyasszonyi ruhaszalonokat és bár a többi dolgot, természetesen a jegyespár intézi, én is mindig friss képet, szó szerint is értve, kapok az aktualitásokról.

Sokáig nem is gondoltam bele, hogy milyen fontos szerepet töltök be, mint a menyasszony jobb keze az esküvői szervezkedésben, de a minap egy őszinte „elszólás" után rájöttem, hogy óriási felelősség van a vállamon, hiszen a barátnőm gondolkodás nélkül szippantja magába a szavaimat és ennek következtében, egy félreérthető mondat, egy rosszul megfogalmazott véleménnyel apró darabokra tudom törni a lelkesedését és az elképzeléseit.

A minap túl egy újabb ruhaszalon után egy kávé mellett néztük vissza a szalonban készített fotókat, hogy átbeszéljük, melyik ruha milyen volt, köztük van-e a befutó. Az egyik ruha fotóját megpillantva én lazán megjegyeztem:

A mondat után folytattam is volna tovább a véleményezést, de a barátnőm lesápadt arcát látva megálltam. Ő lebiggyesztett ajkakkal, könnyes szemmel lehajtotta a fejét és azt mondta:

Hoppá! Hát erre nem számítottam, hogy ilyen mélyre jut el ez a számból szinte észrevétlenül kicsusszanó mondat. Ezt követően értettem meg, hogy nemcsak két fiatal nő vagyunk, akik néha-néha betérnek egy-egy ruhaszalonba és menyasszonyi ruhákat próbálgatnak, amelyek közül könnyed csacsogás után kiválasztják azt, amiben a menyasszony a legjobban érzi magát. Nem mellesleg, azt is fontos megjegyezni, hogy a barátnőm egy roppant érzékeny ember, aki bármennyire szeretné ezt a tulajdonságát leküzdeni többnyire aszerint választ vagy hoz meg döntéseket az életében, most éppen a menyasszonyi ruhájával kapcsolatban, hogy mennyire tetszik másoknak, a családnak, a barátoknak. Ha sok negatív kritikát kap az a ruha, amit ő egyébként megfelelőnek találna, képes változtatni, mert úgy érzi, hogy ő bármennyire jól érezné magát a saját esküvőjén a számára tökéletes ruhában, ha látna egy-két megvető pillantást vagy nem egyértelműen dicsérő bókokat, elbizonytalanodna abban, hogy biztos a legjobb ruhát választotta, ami persze az egész napra rányomná a bélyegét.

A találkozó után hazaértem és hosszasan elgondolkodtam a történteken és rengeteg kérdés cikázott a fejemben.
Az ember lánya életében amennyire csodálatos, tényleg annyira szorongó és stresszes a nagy napot tervezni és készülődni? Tényleg ennyire vigyáznia kell a menyasszony környezetében arra, hogy mit mondunk, és hogyan tesszük azt? Nekem is ilyen nehéz lesz majd döntést hoznom az esküvőm előtt? Az eddigi tapasztalataim szerint nem akarom ezt a sok feszültséget és megfelelési kényszert érezni, ha majd én házasodom, ugye nem fogom? Min változtassak, hogy méltó támasza és segítője legyek a barátnőmnek? Jézusom, ez tényleg ennyire nehéz?

Majd miután kicsit letisztultak a fejemben a dolgok, az alábbi követeztetésre jutottam:
Nekem, mint legjobb barátnőnek és leendő koszorúslánynak hatalmas felelősségem van és sokkal jobban számít a véleményem, mint azt valaha gondoltam. Sőt, egy ilyen helyzet, az esküvőre való felkészülés egy igazi önismereti tanfolyam, illetve egy lehetőség arra is, hogy még jobban megismerjem a barátnőmet, annak ellenére, hogy azt gondoltam, ennél jobban nem is ismerhetném.
Felesleges azon gondolkodnom, hogy én mit, hogyan csinálnék és úristen, most mi lenne velem, ha én lennék a menyasszony, mert ez most nem velem történik, hanem a barátnőmmel.

Elhatároztam azt is, hogy a véleményemet továbbra is meg fogom vele osztani és őszinte leszek, bármivel kapcsolatban is kérdez, hiszen, milyen barát lennék, ha nem így tennék, viszont figyelni fogok arra, hogy meggondolatlan mondatok, mint például „Ebbe meg ne jelenj az esküvődön!" ne hagyják el a számat, mert akkor számomra bármilyen jelentéktelennek tűnik is a mondat, az ő agyában most minden gondolat és vélemény elraktározódik és sokkal érzékenyebben kezeli azokat, mint bármikor máskor.

A legfontosabbat pedig a végére hagytam: bármennyire hagyja magát befolyásolni mások véleménye által és próbál mindig olyan döntéseket hozni, ami majd mindenkinek, az édesanyjának, az anyósának, a barátnőinek és az ő értelmezésében utolsó sorban saját magának is megfelel én mindig emlékeztetni fogom arra, ha kell minden percben, hogy bárhogyan is alakul a dekor, a zenekar, az ültetés, a helyszín és bármelyik ruhát is fogja viselni élete legfontosabb napján, semmi más nem lesz fontosabb, csak az, hogy ő jól érezze magát benne, hiszen a kisugárzásnál nincs fontosabb, minden más csak mellékszereplő, nemcsak az esküvőn, hanem a való életben is.

Nyitókép: Shutterstock