
De mi van azokkal, akiknek az otthon a rettegést jelenti? A koronavírus számos esetben felnyitotta a szemünket, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk. Még jobban kiéleződik a határ erősek és gyengék között, és miközben a világ a járványgörbe laposításáért küzd, egy másik mutató drámai növekedésnek indult.
A családon belüli erőszak áldozatairól van szó, akik gyakorlatilag csapdába kerültek. Bár a vírust talán megússzák, cserébe állandóan ki vannak téve az abúzus valamely formájának.
A hosszú izoláció alapvetően nem tesz jót a mentális egészségnek, még az "épelméjűeknek" sem. Aki nem bírja a bezártságot, egy idő után depressziós, dühös vagy frusztrált lesz, amit nyilván a vele együtt élőkön fog levezetni. Így teremtődik fojtogató légkör egy átlagos családban. Nem nehéz kitalálni, mi történhet akkor azokkal az áldozatokkal, akiknek most még jobban beszűkült az élettere.
Szakértők szerint nem meglepő, hogy drasztikusan nőttek a bejelentések azóta, hogy a vírus otthonaikba zárta a szenvedőket. Gazdasági válságok idején is megfigyelhető, hogy az egzisztenciális problémák hogyan őrlik fel az embereket, hogyan válnak egyre agresszívebbé még azok is, akik soha nem voltak bántalmazók. Karanténban azonban nincs kiút. Egyre több drámai történet lát napvilágot, ahol például a férj azzal fenyegeti a feleséget, hogy utcára teszi, ha elkezd köhögni.
Más arra használja a járványt, hogy megtiltsa partnerének a lakás elhagyását, így az otthoni kontroll még szorosabbá válik. Ráadásul hatványozottan nehéz hozzájutni az addig megszokott segítséghez. A járvány miatt nem lehet a szülőkhöz vagy máshová menekülni, a hagyományos egészségügyi létesítmények túlterheltek, a telefonos segítség pedig szinte lehetetlenné válik. Hogy is tudná felvenni a telefont az, aki egy szobában tartózkodik egy erőszakos társsal vagy rokonnal?
Ezért különösen fontos, hogy most ne legyünk süketek. Emelkedjünk felül a saját szorongásunkon, és legyünk hálásak, ha "csak" két gyerekkel, növekvő kalóriákkal és érzékeny nagyszülőkkel kell küzdenünk minden nap! Ne legyünk alkalmi nagyothallók, ha a szomszédból erőszak zajai szűrődnek át!
Talán épp a mi telefonunk menthet meg egy gyereket, szülőt, nőt, férfit. Ne bízzunk abban, hogy az áldozat ismeri a legújabb appokat és remegő kézzel benyomja a megfelelő gombot! Nem fogja, lehet, hogy telefonja sincsen, mert azt is elvették tőle. Ha sejtjük, hogy ismerősünk bajban lehet, tegyük meg mi a megfelelő lépést!
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy az otthoni erőszak magánügy, pláne ha nem is fizikai, hanem lelki vagy verbális. A jelenlegi helyzetben szinte luxusnak tűnik, hogy erről a jelenségről beszéljünk. Ez a gondolkodás azonban káros és súlyos következményekkel járhat.
A karantén a családon belüli erőszaktevők kétélű fegyverré vált, ezért nekünk is érzékenyebbé kell válnunk. Amikor egy áldozat inkább elkapná a vírust, csak kikerüljön otthonról, akkor érdemes elgondolkodnunk a saját felelősségünkről is. Hogy mi mit tehetünk egyetlen telefonnal...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.