Mostanában elmélázom néha azon, hogy mi lenne, ha nem lenne Facebook! Nagyon durva, már nem is azon agyalok, hogy mi lenne velem net nélkül, hanem azon, hogy hány kapcsolat dőlne be Facebook nélkül...
Ott élünk! Totál beszippantott minket a közösségi média, főként ahogy egykori lakótársam hívta: az Arckönyv. Nem telik el úgy óra, hogy ne ellenőrizném, történt-e valami izgalmas a "barátaimmal". Már nem olvasunk újságot, a híreket sem nézzük meg a tévében, hiszen minden elénk tárul néhány kattintással az üzenőfalon - szelektálva.
Hogy hol kezdődik a függőség, és hol áll meg az ésszerű használat? Én függőnek vallom magam! Éppen ezért néha tudatosan próbálok néhány órára, jobb időkben egy egész napra tiszta maradni: nem nézem meg, nem törődöm vele, hogy rezeg az okosórám, mert Kis Pista bejelölt ismerősnek, vagy Mancika közzétett egy új fotót.
Honnan tudod, hogy függő vagy?
- Mindent meg kell osztani, hiszen ha nincs kint a Facebookon (vagy az Instán), akkor biztosan meg sem történt. Tehát ha megérkezel valahova, az az első, hogy közzé tedd, mennyire jól érzed magad itt meg ott.
- Komoly problémára utal, ha a közeli barátaidról, netán a családodról is a netről szerzed az elsődleges infókat, ahelyett, hogy néha rácsörögnél a bátyádra, hogy mi újság vele.
- Órák telnek el a "csak megnézem még ezt a cuki videót" hozzáállással, hiszen az üzenőfal végtelenített. Kifulladásig is tekerheted, és mindig lesz megnézendő cuki videó, közben pedig elodázod a fontos feladatokat.
- Nagyon durva jelek egyike, ha szorongás fog el, mert éppen nem oké a térerő, és nem tudod közzétenni az aktuális állapotfrissítést.
- Hobbi szinten gyűjtöd az ismerősöket. Mindegy, hogy ki az, csak jelöljön vissza, és legyen jó sok ismerősöd, mert a sok ismerőstől sokkal szerethetőbbnek látod magad.
- Már az alvást is feláldozod, és másnap hulla fáradtan indulsz útnak a semmi miatt.
- ...és számomra a legkomolyabb, amikor a friss szülők a pár hetes gyermeknek készítenek Facebook-profilt nem törődve a közösségi média korhatárával, a jelenlét veszélyeivel - őszintén nem értem, hogy ezek a szülők mit éreznek ilyenkor. Miért kell? Bár hozzáteszem, hogy a háziállatomnak sem készítenék fiókot, ahogy oly sokan teszik...
A fejlődést el kell fogadni, és menni kell előre. Ám az fontos, hogy az irányítás nálunk maradjon, és mi használjuk a rendszert, ne ő minket! Szép gondolat, ugye? Sajnos ezen már rég túl vagyunk!
Tényleg miénk a világ, ha használjuk, hiszen nincsenek országhatárok, és egy perc alatt megy az információcsere. Áldás, de könnyen átcsaphat átokba is, ha nem találjuk meg az egészséges egyensúlyt a használatában. Használjuk ésszel a közösségi médiát!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
