Gyereknevelés: Bárki bármit mond, te tudod igazán, mi nektek a tuti!

Már előre érzem, hogy nem fogom tudni jól megírni ezt a témát. De már olyan régóta gyűlik bennem. Vártam, vártam, hogy talán letisztul. De aztán szembejött egy cikk. És ott éreztem: nem várok tovább, lesz, ami lesz, ezt most ki kell írnom magamból.

Szóval van ez az EC. Ez valami olyasmit jelent, hogy vannak kismamák, akik már újszülött korban elkezdik bilire szoktatni a gyereküket, hogy ne kelljen őket pelenkázni. Állítólag ha nagyon figyelik a jeleket, akkor észre lehet venni, hogy mikor kell a babának ürítenie, és gyorsan bili fölé tartják. És ez azért jó, mert a gyerek nagyon élvezi azt az érzést, hogy nincs rajta pelus.

És én így nem találok szavakat...

A kivétel erősíti...
Oké, egyetlen olyan okot hallottam, ami ezt érthetővé teszi: az egyik kisbaba durva, nagyon durva pelenkakiütéstől szenvedett. Ilyen esetben, ha szenvedéstől óvja meg az ember a gyerekét, persze, hogy a végsőkig elmegy.

Mondhatnám, hogy hát mindig is voltak az anyák közt "vadhajtások", akik túlpörögnek, és a széltől - jelen esetben pelustól - is óvni akarják a gyereküket. De a többség esetében nem erről van szó, ez most simán csak trend. Eszerint a gyerek legapróbb kellemetlensége is ér annyit, hogy az egész család megfeszülve pusztuljon bele abba, hogy megóvják tőle. Attól a semmitől - például pelenkázás -, ami egyébként teljesen normális, senkinek sem ártalmas, sőt, évszázadok óta bevett praktika a még nem szobatiszta gyerekek életében.

Ugyanez a rossz érzés fogott el, amikor arról olvastam cikket, hogy ha együtt alszunk a gyerekkel 3 éves koráig, akkor átlagosan 3 IQ ponttal magasabb lesz az intelligenciája. És ez tök jó. És aki szeret, tud együtt aludni a babájával, és a párkapcsolata sem sínyli ezt meg, az örüljön neki, és végre ezt az orra alá dörgölheti azoknak, akik piszkálják ezért.

A fő gondom az volt, hogy ez úgy volt leírva, mintha az (és csak az) a helyes, ha a gyerekkel alszunk. Én például nagyon rosszul alszom, amikor néha magunk mellé fektetem a kisfiunkat. Szóval, legyek kialvatlan zombi 3 évig? Arról bezzeg nincs kutatás, hogy mennyit ártok azzal a gyerek szellemi, lelki, testi fejlődésének, ha az alapvető élménye az elsődleges gondozójáról, hogy egy enervált, esetleg depresszióba csúszó élő zombi, akinek nem természetes a mosolya labdázás közben...

Arról nem is beszélve, hogy milyen lesz azon szülők párkapcsolata, akiknek ZERO az intimitás az életükben, hiszen sosincsenek kettesben a közös ágyukban - mert az ő mentalitásukhoz nem illenek az alternatív megoldások. De szerintem ezek többet ártanak a gyereknek, mint amit 3 extra IQ pont ellensúlyozni tudna.

Forrás: Shutterstock

Ezekkel az okos cikkekkel az a baj, hogy kiemelnek egyetlen szempontot, és az alapján közlik, hogy ez a TUTI. Miközben egy gyerek felnevelése nem egy egytényezős egyenlet.

Fontos, hogy a család, amiben él, egy harmonikusan működő közeg legyen. Ehhez nem kell brit tudósnak lenni. A rossz hangulat árt a gyereknek. A megjátszott harmónia is. És a valódi harmóniához az kell, hogy a lehetőségekhez képest senki se érezze kizsigerelve magát.

Fontos a gyereknek, hogy 15-25-35 év múlva is ott legyél neki. Tök jó, ha abban a rohadtul túlhype-olt első 1000 napban te húúúúúú, de tökéletes anya vagy, és még arra sem fordítasz időt, hogy tornázz egyet, mert hát be kell szerezni a bio kelbimbót a gyereknek. De ha ezalatt teljesen szétszeded magad - több egymás után érkező gyerek első 1000 napja alatt meg pláne -, és belebetegszel, esetleg még jól bele is halsz, akkor az milyen hatással lesz a gyerekedre?

Ugye tudod, hogy lesz ez a gyerek még kamasz is? És akkor fontos lenne, hogy veled beszélje meg a világ és az emberi kapcsolatok dolgait. Ehhez meg az kell, hogy tudj neki mit mondani. Ha azt érzékeli, teljesen elvesztettél minden kapcsolatot a külvilággal a sok sterilizálás, különórára hordás és krumplinyomdázás közben, nem hozzád fog fordulni. Hanem ki tudja, kihez.

És értem én, hogy a gyerek érzelmi kiegyensúlyozottságát fokozza az állandó testi kontaktus. De ha emiatt az apját kizárod a saját és a gyerek életéből, és válás lesz a vége, tuti nem teszel jót a gyerek lelkivilágának.

Nem azt akarom mondani, hogy ezek a "legújabb kutatások szerint" típusú cikkek rosszak. Mert nagyon hasznos infók vannak bennük, hogy mit érdemes figyelembe venni. Olvass ilyeneket, és amennyire csak tudod, illeszd be az életetekbe. De ne feledd, te nem csak egy kisbabáért vállaltál felelősséget! Hanem azért a totyogósért, kiskamaszért, fiatal felnőttért is, aki majd ő lesz. Ez egy hosszútáv futás, ha az elején egy-egy célért lenullázod saját magad, azzal ártasz annak a kicsit nagyobb gyereknek, aki nemsokára belőle lesz. És igen, a gyerek az első, de nem az egyetlen.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?