Mit tesz meg egy nő azért, hogy anya lehessen? Meddig képes elmenni akkor is, ha az orvosok már lemondtak róla?
Napjaink egyik élen járó meddőséget előidéző betegsége az endometriózis. Sok helyen korunk pestiseként is nevezik- bár ez nem jár halállal és nem is fertőz. Nagyon sok nőnél fordul elő, sokan nem is tudják, hogy ebben a betegségben szenvednek, mivel az endometriózis alattomos. Egy csendes gyilkos, mely nem öli meg a testet, de a lelket igen - hiszen azt a lehetőséget veszi el a nőktől, amire a legjobban vágynak...
Az endometriózis olyan betegség, melyben a méhnyálkahártya-szövet a méh üregén kívül is megtalálható (ritka esetben akár az agyban is). A név az "endometrium" szóból származik, amely a méh belső felszínét borítja. A méhnyálkahártya minden hónapban, a menstruációs ciklus során felépül és leválik. A veszélyt ez okozza, hisz az endometrium bárhol is van a testben, ugyanúgy fog viselkedni, mint a méhen belül. Vérezni fog.
A menstruációs fájdalom pedig szinte a végletekig kimerítheti a nőket. Sokan felkelni is alig bírnak, míg mások akár el is ájulnak a fájdalomtól, ami az alhasból kisugárzik egészen a térdig. Nekem világéletemben ciszta problémáim voltak. Sokszor műtöttek - többször sajnos nem is eredményesen -, de az orvostudomány is fejlődött már az elmúlt 25 évben. Már fiatal koromban megmondták, hogy a petefészkeim miatt nem lesz egyszerű a gyermekvállalás.
Nem sokkal később pedig kijelentették, hogy nem lehet gyermekem. Az okot azonban nem tudták megmondani. Sötétben tapogatóztak, de ne felejtsük el, hogy mindez a kilencvenes évek elején történt, amikor még csak hallomásból sem ismerték az endometriózist!
14 évesen is bántott ugyan a gyermektelenség gondolata, de még kislány voltam, nem éreztem a súlyát. Iskolába jártam, terveim voltak. Akkor még úgy gondoltam, hogy gyerek nélkül is lehet élni.
Az életem azonban szomorú fordulatot vett, amikor a fájdalmaim nemhogy enyhültek volna, hanem erősödtek. A menstruáció maga volt a pokol. Az orvosok pedig tétlenül álltak fölöttem. Műtétek sora várt rám, ahol elveszítettem a petefészkeim nagy részét, de a betegség még mindig rejtve maradt.
Az anyaság érzése úgy tört fel bennem, ahogy soha nem képzeltem volna. A fél karomat odaadtam volna, hogy anya lehessek. De a tünetek csak erősödtek. Az egyik vérzésem után már nem múlt el a fájdalom. Már leülni sem tudtam, mert olyan érzésem volt, mintha kést forgatnának a vesémben. Én persze felfázásra gyanakodtam, vagy esetleg vakbélre, szedtem a fájdalomcsillapítót, de végül bementem a kórházba.
Ott derült ki, hogy csokoládécisztám van, a szövettan pedig végre magyarázatot adott az elmúlt 15 év fájdalmaira. Egy számomra addig ismeretlen szót hallottam: endometriózis... Az orvosok ennél többet azonban nem tudtak erről elmondani, mivel még ők sem tudták, hogy mi is ez a betegség.
A fejemben egy gondolat kavargott csupán: gyermeket szeretnék. A szakemberek azonban erre az egy kérdésemre azonnal tudták a választ, és kimondták életem legfájóbb szavait: "Ez hölgyem, sajnos lehetetlen." Én pedig versenyt futottam az idővel, hogy bebizonyítsam, nincs lehetetlen. Szembe mentem a természet és a biológia törvényeivel. Évekig ültem a testi-lelki hullámvasúton, amikor hirtelen megtörtént a csoda, ami előtt az orvosok is döbbenten álltak. Kismama lettem.
A történetem 25 évet ölel át, és talán reményt adhat azoknak, akik szintén küzdenek a betegséggel. Hiszem, hogy az én történetem bebizonyítja, hogy csodák igenis léteznek, és soha nem szabad feladni azt, amire igazán vágysz.
Egy regény az anyává válás rögös útjáról, melyben a főhős versenyt fut az idővel az endometriózis árnyékában. Egy évtizedes küzdelem és fájdalom csupán azért, hogy egyszer valaki őt is Anyának szólítsa...
A könyv - Csendes gyilkos - már kapható a Libri, a Líra könyvesboltokban és a Bookline-on is.
Dr. Jekkel Gabriella
Nyitókép: Shuttertock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
