Mit üzen egy hazai influenszer a mai tizenéveseknek?

A Be Social egy idei felmérése szerint hazánkban ma minden negyedik tinédzser influenszer szeretne lenni. Ez vajon mit árul el a társadalmunk fejlődéséről? Milyen jó és rossz következményeket okozhat a jövőben? Egyáltalán mit jelent a mindennapokban infulenszernek lenni?

Erről beszélgettem Budavári Fülöppel, aki igencsak jól ismeri ezt az életformát, hiszen ő is influenszerként tevékenykedik.

- Te mit gondolsz arról, hogy a tinik nem orvosnak, ügyvédnek vagy énekesnőnek készülnek álmaikban, hanem influenszernek? Ajánlanád ezeknek a tiniknek, hogy ezt válasszák első számú foglalkozásuknak?

- Azt gondolom, hogy ezt nem lehet foglalkozásként választani. Amennyiben valaki örömmel foglalkozik a social mediával szabadidejében, azzal megeshet, hogy influenszerré válik. És ha ez megtörténik az illetővel - és még élvezi is - akkor miért ne? Ilyenkor adott a kérdés, hogy elkezdje-e minden idejét ennek szentelni. Sokakban ellenérzést vált ki, ha valaki kvázi megélhetési influenszerként tevékenykedik, mert ez valóban megölheti a hitelességét - viszont gondolj bele, ha valaki minden idejét erre szánja, valamiből meg kell élnie.

Forrás: Instagram/iamfulop

- Azt nyilván mindenki látja, hogy mik ennek a lehetőségnek az előnyei - és mivel bőven vannak pozitív hozadékai, így nem csoda, hogy sokak számára kecsegtető ötlet. De ha meg kéne nevezned mondjuk, 5 dolgot, amit nem szeretsz az influenszerkedésben, akkor mik lennének ezek?

- Amíg valamivel hobbiként foglalkozol, addig nem igazán látod a negatív hatásait. Viszont ha már munkaként tekintesz rá, megjelennek olyan tényezők, amikkel kevéssé örömteli foglalkozni. Például ránehezedik egyfajta presszió (nyomás - a szerk.) az influenszerekre, mind az algoritmustól, mind a követőktől, hogy folyamatosan posztoljanak valamit - különben hanyatlani fog az őket övező érdeklődés. Másrészt nyilván mindig egyre többet és többet kell mutatnod magadból, az életedből az embereknek, mert van egy bizonyos információ éhségük. Ezt elégíted ki a posztjaiddal, kvázi eteted őket. És ez a fajta "kell" érzés okozhat nehézséget azoknak, akik valóban munkaként tekintenek az influenszerségre.

Illetve ebből a tevékenységből kifolyólag sok új emberrel ismerkedem meg, amit általában nagyon élvezek. De mondjuk, egy introvertáltabb napomon - amikor magammal is nehezen állok szóba - nehéz erőt venni magamon és érdeklődően viselkedni mindenkivel, minden szituációban.

- Szerinted van alsó korhatár, ami alatt nem szabad ebbe belekezdeni? Olyanokra gondolok, hogy például egy 15 éves vajon meg tud birkózni egy esetleges ismertséggel? Vagy netán a kudarccal? Nem beszélve a negatív kritikáról, ami ugyanúgy el tudja torzítani a fiatalok önképét, mint a túlzott elismerés.

- Erről igazából nem tudok okosat mondani. De az biztos, hogy egy fiatal, még ki nem fejlődött személyiségben a közösségi médiából érkező impulzusok sokszor drasztikusabb hatást váltanak ki. Ezt hivatott tompítani, kompenzálni a szülő. Az is tény, hogy aki kiáll a nagyközönség elé, az kap hideget, meleget. Az a 15 év körüli fiatal, aki belekezd ebbe, nem biztos, hogy tudatában van annak, ami az ismertség következtében vár rá - ez pedig akár veszélyt is jelenthet.

Forrás: Instagram/iamfulop

- Te szoktál kapni negatív kritikákat? Ha igen, mi a bevált recept arra, hogy ne vedd magadra idegenek beszólásait, szidalmazásait?

- Szoktam kapni, de szerencsére ritkán. Amikor mégis, akkor egy - szerintem - vicces visszakommenttel veszem el az élét. A kritikával egyébként nincs problémám, ha értelmes, netán még szellemes is. Az értelmetlen pocskondiázásnak már kevésbé látom relevanciáját. Számomra a negatív kommentek nem igazán terhesek, mert a többségükön csak mosolygok egyet. Valamint általában kárpótol az engem övező szeretet, de nyilván sokakat még így is megviseli megvisel egy-egy beszólás.

- Te hogyan csöppentél bele az influenszerkedésbe? Kifejezetten célod volt, hogy ezzel hivatásszerűen foglalkozz, vagy csak úgy ez felé sodort az élet?

- Kezdetben modellkedéssel foglalkoztam. Ekkor feltöltöttem a portfóliómat, amit szerettek az emberek. Aztán egyszer csak átalakult ez a folyamat egy tartalom készítésbe, az egymástól független képek felpakolgatása helyett.

- Milyen céljaid vannak ezzel kapcsolatban a jövőben? Mi motivál arra, hogy növeld a követőtáborod minden nap?

- Nem feltétlen célom, hogy drasztikusan növeljem a követőtáboromat. Azt gondolom, hogy az, amit nálam látnak az emberek, inkább egy réteg ízlése. Biztos vagyok abban, hogy ha szerenték, sokkal inkább meg tudnék felelni a fiatalok közízlésének, viszont én inkább maradok a nekem tetsző tartalomnál. Az viszont hatalmas motiváció, hogy rengeteg üzenetet kapok mondjuk, olyan céllal, hogy valakit köszöntsek fel a születésnapja alkalmával. Egy-egy ilyen telefonhívás során előfordul, hogy elsírják magukat az adott személyek, annyira örülnek nekem. Ez kifejezetten jólesik.

Összességében tehát influenszernek is csak addig jó lenni, amíg nem muszáj - bár ez igaz más szakmákra is. Amiben viszont különbözik a többi hivatástól, hogy egyáltalán nem mindegy, mikor kezdünk bele. Ez a tény főleg a szülők számára jelent gondolkodni valót, hiszen ők azok, akik - hellyel-közzel - befolyásolni tudják a tinik érdeklődését, személyiségfejlődését. Elzárni őket a közösségi médiától túlzás, ahogy felügyelet nélkül hagyni is. A legfontosabb üzenet most is az, hogy beszélgessünk a gyerekeinkkel, és lehetőleg ne fordulj le a székről látványosan, ha a csemetéd azt mondja, influenszer szeretne lenni.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Instagram/iamfulop

    Ezt olvastad már?