Egy tehetetlen testnek látom magam, mióta megerőszakoltak...

Júlia végignézett a teremben, minden nőtársa erősen izzadt az erősítő gyakorlatok után. Eljött ugyan a tanfolyamra, de nem önszántából. Egy magazinnál dolgozik, ahol erről a témáról kell majd egy anyagot készítenie. A szerkesztője pedig ragaszkodott hozzá, hogy kipróbálja és részt vegyen a tanfolyamon. Így ezt nem tudta megúszni. Nem szívesen, de itt volt.

- Akkor most szeretném, ha lefeküdnének a földre. Érezzék meg, ahogy nyomják a padlót a testükkel! Most teszek magukra egy-egy óriás babzsákot, ami súlyként szegezi önöket a földhöz. Próbáljanak meg csak a lábukkal, a sarkukkal segítve úgy forogni, hogy a csípőjüket jobbra és balra forgassák ki! A kezüket nem használhatják. Hajrá, hölgyek!

- Rendben, megtanulták súly alatt kiforgatni a csípőjüket lábmunka segítségével. Most pedig nézzük meg élesben, hogyan segíthet ez nekünk! Ki lesz az önként jelentkező?

Júlia a szemét kitartóan a földre szegezte, és egyet hátrált. Odalépett hozzá az oktató, és azt mondta: - Legyen bátor, hölgyem, jöjjön! - Kézen fogva behívta a kör közepére.Júlia minden porcikája tiltakozott. Ám amikor megjelent egy százkilencven centis, közel száz kilós, "benga állatként" leírható férfi monstrum, akkor a torkában dobogott a szíve, és a sírás kerülgette.

- Jöjjön, feküdjön le ide! Ne aggódjon, biztonságban van. Ő itt a mi Pistánk - mosolyogva üdvözölte Júliát. - Pista most egy támadót fog játszani, aki az ön lába közé férkőzik, és teljes súlyával önre nehezedik. A feladata az lesz, hogy mozgolódjon, ne hagyja, hogy lenyomja a csípőjét a földre. - Hogy szólíthatom? Júlia? Rendben, Júlia, Pista felveszi a védőruhát és önre fekszik.

- Gyerünk, Júlia, ne maradjon mozdulatlan, mozgassa a csípőjét, használja a sarkát, gyerünk!

De a hangok egyre távolodtak, és nem maradt más, csak a férfi rajta és a rettegés. Zokogásban tört ki, ordítva: - Segítség, segítsen valaki! Nem akarom, hogy megint ez történjen! Segítség!

Pista azonnal leszállt róla, az oktató odalépett, és igyekezett megnyugtatni. - Júlia, figyeljen rám, figyeljen a hangomra! Nyissa ki a szemét! Biztonságban van. Nézzen körül, az oktatáson van. Vegyen mély levegőt! Jöjjön, segítek felállni.

Talpra állította, és a terem szélére vezette. - Semmi olyasmiben nem kell részt vennie, amiben nem akar. Fontos, hogy tudjon nemet mondani. Nagyon sajnálom, hogy... - zavarában nem is tudta, hogy fogalmazzon - újra át kellett élnie.

Júlia csak meredt maga elé. Átszakadt benne egy gondosan felépített gát. Hát hogy is mondhatta volna el a szerkesztőjének, hogy miért nem akart részt venni a tanfolyamon? Nem akarta újraélni a traumát, hogy megerőszakolták. És nemcsak neki, hanem soha senki másnak sem mondta el - így az önvédelmi oktatás elején történő négyszemközti elbeszélgetésen sem szólt. Olyan sok éve dolgozott már azon, hogy gondosan eltemesse magában jó mélyen, és élje tovább az életét.

- Bíznia kell önmagában és a képességeiben, hogy meg tudja magát védeni. Ez tanulható. A félelem és rettegés uralkodik az emberen, még ha el is titkolja. Júlia, ön erős, győzze le, ami önnel történt! Ha úgy érzi, megpróbálhatja majd később, de ha nem szeretné, nem kell. Ön a tanfolyam közben csatlakozott hozzánk, de a legelső órán a határozott, hangos, ellentmondást nem tűrő nemet mondás képességét tanultuk. Bátran mondhat nemet.

- Gyűlölök félni. Nem akarok többé rettegni. Vissza akarom kapni az életemet - zokogott.

Egyszer csak mellé lépett egy hetven év körüli néni, akinek tetoválások voltak a karján. - Kis drágám - szólította meg Júliát -, őszintén sajnáljuk mindannyian, amin át kellett menned. Szeretném, ha ezt a rettegést ma végleg itt hagynád ebben a teremben, és soha többé nem vinnéd haza. Nem tehetsz róla, ami történt veled.

De most tehetsz magadért, és mi támogatunk ebben. Érezned kell, hogy uralod a saját életedet. Állj fel, kis drágám, és rúgd szét szegény Pista seggét! - nyújtotta felé öreg kis karját, és Júlia elfogadta. A néni hangja egyszerre volt gondoskodó és elfogadó, ugyanakkor szigorú. De lehet, pont erre volt szüksége.

- Próbáljuk meg újra! - csuklott el a hangja.

Újra felvették a helyzetet, és Pistának megadta az engedélyt, hogy elkezdje a szituációt. Júlia a fogait összeszorítva próbálta lenyomni magáról, de nem ment, a súly megbénította. Aztán meghallotta a nők hangját: - Csípő, mozgasd a csípőd oldalra! - Majd valaki más is megszólalt: - Rúgd ki alóla a térdét! Ez az! Jól csinálod!

Sikerült kirúgnia a térdét, és hirtelen meglökte a kulcscsontjánál, és a támadó lekerült róla. Aztán felpattant, nem tudott elszaladni, bár nem nyúlt a lábáért a támadó szerepét játszó Pista, de megfordult, és jó párat erősen belerúgott. Így fölé magasodva megtörölte a homlokát, és nyomatékosan kijelentette: - Megérdemelted, te szemét!

A nőtársak körbevették és megölelték, az oktató kezet fogott vele. Júlia a kezdeti mámorból felocsúdott, és sajnálni kezdte Pistát. Hiába volt rajta védőfelszerelés, minden erejével többször jól megrúgta, pedig nem ő érdemelte volna...

Pista mintha csak megérezte volna, a kezét a kezébe vette, mint ahogy egy kis törékeny madárkát szokás - Kérem, legközelebb se kíméljen! Megtiszteltetés volt a számomra. - Júlia megkönnyebbült. - Megígérem, legközelebb is mindent beleadok, mert soha többé nem leszek áldozat, és ura vagyok az életemnek - mondta elmosolyodva.

Bacsinszki Petra novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock