Valami különleges, felfoghatatlan misztikumot jelentett számomra a repülés. Ugyan ma már nem tűnik nagy dolognak, de azért a kilencvenes évek elején - a fapadosok magyarországi megjelenése előtt - egy lakótelep aprócska szobájában ez igenis olyan volt, mintha legalább az űrbe vágytam volna.
Így aztán, amikor huszonkét évesen először repülőre ültem, bevésődött minden momentum. A pillanat, ahogy beléptem a nagy vasmadárba, ahogy gyorsan lestoppoltunk két helyet, hogy egymás mellett ülhessünk a szerelmemmel, mert persze arra nem áldoztunk pénzt, hogy helyjegyet vegyünk. Nem is nagyon volt rá.
Az sem izgatott, hogy az egész út összesen három napig fog tartani, és a legnagyobb kulináris élvezet, amit megengedhetek magamnak, az a tescós zsemle és napi fél liter kakaó lesz. Kit érdekelt a korgó gyomor, ha végre repülőre szállhattam?
Akkor még nem tudtam azt, amit ma, hogy a repülésnek milyen hatalmas környezetkárosító hatása van. Sőt, a következőnél sem, amikor háromezer (!) forintért vettem magamnak egy odaútra szóló jegyet Milánóba. Nevetségesen hangzik, de olcsóbb volt felülni a repülőre és megnézni a divatmániások Mekkáját, mint Budapestről hazamenni a vidéken élő szüleimhez. Nem kérdés, hogy melyiket választottam. Sajnos.
Voltaképpen nem tudjuk, hogy milyen mértékű a klímaváltozás, a globális felmelegedés. Nem értjük, ha ilyen óriási a baj, mint ahogy azzal most már napi szinten többször riogatják a népet, akkor miért nem tiltják be a repülést... Miért neked vagy nekem kelljen azon agyalni, hogy mi az, ami orbitálisan nagy ökológiai lábnyomot hagy? Nem arról van szó, hogy világszinten a nagyhatalomnak nem kellene tenni a Föld megmentéséért, hanem arról, hogy nem mentheted fel magad azzal a klisével, hogy "ha majd a nagyok tesznek, én is fogok".
Vagyis hát mentegesd csak magad, ha neked még az sem számít, hogy lesz-e víz, amivel olthatod a szomjadat. De még mielőtt dühösen elkattintanál a cikkről, mert bár jónak indult, de a végére "erről a firkászról" is kiderült, hogy idióta, álljon itt néhány érdekesség.
A konklúzió tehát: jó dolog megvalósítani a gyerekkori álmokat, de eljött az idő, hogy felülírjam őket, mert az életben maradás a tét.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.