Nem mintha én bárhová is be akarnék törni, ellenben bennünket már jó párszor kipécéztek. Fogalmam sincs, ki ő, soha nem láttam. A kapcsolatunk a kaputelefonos beszélgetésekre redukálódott. Először a Zsoltit kereste. Pár nap múlva meg a Petit. Szerintem azt hitte, süket vagyok és nem ismerem fel a hangját. Mondtam neki, nem lakik itt sem Zsolti, sem Peti. Oké. Pár nap múlva azzal csengetett fel, hogy engedjem be, szórólapot hozott. Utána előadta, hogy elhagyta a kulcsát. Majd áttértünk arra, hogy a Marit keresi.
Érdekes módon, mindig akkor jött, amikor a párom nem volt otthon. Mintha már csak én zavarnám a vizet. Végül egy mesés nyári estén közöltem vele, hogy felismerem a hangját, és ha még egyszer felcsönget, ráhívom a rendőröket.
Nem hatotta meg. De az igen, mikor egyszer pechjére akkor csengetett fel, mikor nálunk voltak a rokonok, és a kétajtós szekrény sógorom egyből kapott az alkalmon: finoman elbeszélgetett a fiatal férfival arról, hogy felejtse el a csengőnket...
Ez a próbálkozás azért nem sok fantáziáról árulkodik - inkább a pitiáner kis tolvajok csinálnak ilyet. Nem úgy, mint azok, akik nemrég megpróbálták meglopni a nyugdíjas nagyszüleimet. A minap hívott fel a nagyanyám azzal, hogy ne engedjem be a villanyszerelőket a lakásba. Mondom neki, nem is várom őket. Aztán elmesélte, hogy hozzájuk beállított két pasas, előadták, hogy villanyszerelők, és lenyomtak valami iszonyat szakszerűnek tűnő dumát a vezetékekről - és arról, milyen szörnyű következményekkel jár, ha nincsenek kicserélve.
A cél az volt, hogy mielőbb leszerződjenek velük. A helyszínen ez rögtön hatvanezret jelentett volna, a munka után pedig még félmilliót. Fogtam a fejemet - mert a szerencsétlenek közölték, hogy nincs náluk a házban annyi -, és közben azon imádkoztam: add uram, hogy nem adtak csak úgy hatvanezret két idegennek, mert már első hallásra is rém átlátszó a sztori.
Hála istennek, hogy egy agyvérzés után még fogott nagyanyám agya, és észbe kapott, hogy miért kellene nekik erről azonnal dönteniük. Meg egyáltalán tud-e erről a közös képviselő? És ha már itt tartanak, milyen cégnek dolgoznak, és van-e névjegykártyájuk, valamiféle elérhetőséggel?
Kimentették magukat a kérdések alól, és úgy elhúztak, mint a vadlibák. Vissza sem tértek. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy két tolvajt engedtek be, akiknek szerencsére nem sikerült őket legombolniuk, és hálásak lehetnek azért, hogy ennyivel megúszták...
Végezetül az egyik kedvencem: felraktuk a régi laptopunkat egy adok-veszek csoportba. Ránk írt egy férfi, hogy érdekli, szeretné megnézni. Természetesen. Megbeszéltük vele, hogy elvisszük a közelbe, úgyis jó az akksija, bárhol meg lehet nézni. Nem.Ő eljön hozzánk, megnézi itt. Adjunk címet. Ember! Nem kell bedugni sehová, anélkül is működik!
Márpedig ő ragaszkodott, hogy házhoz jöjjön, mi meg ahhoz ragaszkodtunk, hogy ne. Végül ő küldött el minket a francba. Ennek a sztorinak is számos verzióját hallottam már. Emberekről, akik jelentkeznek valamilyen hirdetésre - főleg olyanokra, ahol tényleg muszáj házhoz menni -, és közben alaposan szétnéznek a lakásban, majd szőrén-szálán eltűnnek. Nem meglepő, hogy az ilyen alkalmakat rendszeresen betörési kísérlet követi.
A másik, hogy rengeteg gyanús külsejű ember kopogtat be adománygyűjtés céljából vagy "közvélemény-kutatás" okán - és egyik sem tudja igazolni magát. Gyakran az derül ki ezekből, hogy az illető nem dolgozza ki eléggé a kamu sztoriját. Persze nem mondom, hogy minden egyes esetben álruhás betörőkről van szó, de sajnos gyakran igen. Ezért érdemes vigyázni...
Nem kell a körmünket rágva kucorogni otthon, sörétessel a kezünkben. De annyi biztos: jó, ha az ember figyelme nem lankad, és egy olyan jó lakóközösséget tudhat magáénak, ahol az emberek figyelmeztetik egymást az ilyesmire. Például, hogy ne engedd már be a tolvajt a lakásba...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.