Olyat is láttam, hogy egy férfi épp a barátnőjét ütlegelte az utcán. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés: tennem kellene valamit, vagy sem? Ha nem teszek, bűnrészes vagyok?
A mai magyar jogszabályok szerint, ha szemtanúja vagy annak, hogy valakit fizikailag bántalmaznak, - a lehetőségeidhez mérten - köteles vagy segíteni. Ez azt jelenti, hogy ha már olyan világban élünk, ahol mindenhova telefonnal a kezünkben járunk, akkor az a legkevesebb, hogy értesítjük a rendőrséget. Ugyanis senki nem várja tőled, hogy a ropi testalkatoddal vagy madárcsontozatoddal odamenj és megkóstold milyen az a jobb horgos kiütés.
De ha az az első gondolatod: "Jesszumpepi, szívesen segítenék, de inkább elsunnyogok, nehogy engem is bántsanak..." - akkor bizony te is "bűnrészes" vagy. Te a hallgatásoddal és a tétlenségeddel járultál hozzá ahhoz, hogy valaki megsérüljön, kórházba kerüljön, vagy ne adj' isten, többé lábra se álljon.
Viszont érthető a gondolatod, és mint mondtam, senki sem várja el, hogy kockára tedd a testi épségedet, és valóban nem leszel beljebb azzal, ha magadat is bajba sodrod. Ellenben, mikor legközelebb ilyen esetet látsz - mert sajnos gyakran megesik az ilyen -, gondolj arra, hogy fordított helyzetben milyen jó lenne, ha valaki neked kérne segítséget!
Bár ha te vagy Jason Statham vagy Dwayne Johnson eltitkolt unokatesója, akkor azért minden bizonnyal nem fogsz közönyösen elsétálni - amolyan "szarok rá, nem az én problémám" vállrántással. Hanem esetleg odamész, megkérdezed, van-e valami probléma, és megpróbálod kimenteni valamiféleképpen a szegény bajbajutottat. Mert aki megteheti, az akár azonnali segítséget is nyújthat.
Ne tegyünk semmit csak azért, mert zárt ajtók mögött történik a dolog? Mondván, semmi közünk ahhoz, ami mások lakásában zajlik? Mikor még Pesten laktam, előfordult hasonló eset a késői éjszakai órákban - és én nem voltam rest jelezni a rendőrségnek, hogy itt valami készülődik. Máskor lementem a kapuhoz, és felcsöngettem hozzájuk, anélkül, hogy beleszóltam volna - hátha kizökkentem őket a vitájukból.
De mikor legutóbb azt hallgattam, hogy a szomszédban már sírva üvölt két kisgyerek, hogy "Anyu, kérlek, ne!" és hogy "Kitépted a hajamat!", csak-csak átkopogtam, és megkérdeztem: van-e valami gond? Mert igazán nem akarok tanácsokat osztogatni meg fenyegetőzni sem - pláne, ha a jövőben még egy darabig szomszédok leszünk.
Viszont ezzel is tudom burkoltan érzékeltetni, hogy nem vagyok süket, és gáz, amit csinál. Illetve, amíg engem küld el a francba, vagy megjátssza, hogy nem gyepálta a gyerekeit, talán lehiggad a kedves szülő. Szerencsére ez akkor bevált.
Másfelől pedig lássuk be: igen, féltjük a bundánkat. De hogy a francba lehet azután tükörbe nézni, hogy fül- vagy szemtanúja voltál annak, hogy valakit bántanak, és te nem tettél semmit? Hiába is eteted majd magad mindenféle szöveggel, ha nem árverezted el a lelkedet az ördögnek, tutira kísérteni fog a dolog. Ezért ne lapíts, ha baj van, hanem tégy valamit, ami módodban áll!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.