A segítségnyújtás pszichológiája

Előre szeretném leszögezni, hogy a nyomozás még zajlik, tehát nem tudhatjuk biztosan, hogy mi, hogyan és pláne miért történt. De maga a jelenség - hogy veszélyhelyzet esetén a szemlélődők elmulasztják a segítségnyújtást - nagyon is létező probléma. És komoly pszichológiai kutatások vizsgálják az okait.

Ilyen helyzetben azért nem cselekszünk, mert felelősségérzetünket csökkenti a tudat, hogy a többiek is megtehetnék. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy valaki már biztos hívott segítséget. A szociálpszichológia ezt járókelő (bystander) hatásnak nevezi, aminek a hátterében a bizonytalanság (kell-e segítenünk?) és a felelősség megoszlása áll.

De vajon mi a helyzet a maradék 30%-kal? Azokkal, akik egyedül voltak jelen, mégsem segítettek. Erre már sokkal nehezebb választ adnunk, mivel ez a hajlandóság nagyon sok tényezőtől függ.

Hasonlóság?

Befolyásolja például, hogy mennyire érezzük a bajbajutottat sorstársunknak. Minél hasonlóbbak vagyunk, annál nagyobb az esélye, hogy segítünk.

Érdemtelenség?

Az érdemesség is fontos faktor. Amikor például egy fesztiválon összeesett mellettem egy fiú, és rögtön leguggoltam hozzá, mások azzal próbáltak odébb rángatni, hogy "Hagyjad, részeg, ne törődj vele!" Úgy gondolták, aki ennyire felöntött a garatra, az magát sodorta veszélybe, tehát nem érdemes vele foglalkozni.

Magánügy?

Az is elhangzott, hogy nem az én dolgom. Hiszen a mai individualista világban gyakran hiányzik társadalmunkból az egymásra utaltság érzése, és sokszor gondoljuk, hogy semmi közünk mások dolgához. Ahogy például Kitty Genovese esetében is, a helyzet szemtanúi sokszor ezzel magyarázták, hogy miért nem akartak belekeveredni.

Ciki?

Ha üvöltözést hallunk a szomszédból, gyakran gondoljuk, hogy kínos lenne beleavatkozni mások magánéletébe. Az meg aztán különösen ciki, ha kiderül, hogy nem is volt senki veszélyben, és fölöslegesen buzgólkodtunk.

Nem látja senki?

Ráadásul minél könnyebben kivonhatjuk magunkat az eseményből, annál jobban csökken a segítőkészségünk. Például, amikor egy zárt ajtó választ el a segítségünkre szorulótól, és észrevétlenül odébb állhatunk.

Macerás?

A segítés ráadásul kellemetlenségekkel járhat. Magunk is bajba kerülhetünk, vagy kellemetlen kötelezettségek zúdulhatnak ránk - például egy bűncselekmény esetén tanúvallomást kell tennünk. Már egészen kis nehézségek bekövetkezésének lehetősége is megakadályozhatja a segítségnyújtást.

Törvényt szegsz, ha nem segítesz!

Tudnod kell azonban, hogy akkor is könnyen bajba kerülhetsz, ha nem segítesz! A segítségnyújtás sok esetben nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelességünk is. Amikor valakinek az élete, testi épsége vagy egészsége van veszélyben, a tőled egyénileg elvárható mértékben meg kell próbálnod segíteni, ha azzal nem veszélyezteted magadat vagy másokat.

Persze nem könnyű megfelelően reagálni. Nagy önfegyelem és következetes tudatosság kell ahhoz, hogy változtass az első, ösztönös reakciódon. Ezért a legjobb, ha előre, tudatosan felkészíted magad ezekre az esetekre, hiszen bármikor kerülhetsz ilyen helyzetbe.

Tudatosítsd, hogy márpedig a tőled telhető módon SEGÍTENED KELL! Fontos meggyőznöd magad, hogy sokkal kevésbé kellemetlen rányitni egy hevesen szexelő párra, kiröhögtetni magad pár részeg fesztiválozóval vagy elviselni, hogy egy ideig csúnyán néz rád a szomszéd, mint az a tudat, hogy a segítséged megmenthetett volna valakit, de te mégis elfordultál.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock