Amikor a halál a házasság része

10 évvel ezelőtt, amikor a férjem kézhez kapta az orvosi diplomáját, őszintén szólva fogalmam sem volt róla, mivel is jár egy sebész feleségének lenni. Akkor azt hittem, hogy a legnehezebb része a sok ügyelet meg az állandó készenlét lesz.

Ma már tudom, hogy van ennek az egésznek egy sokkal, de sokkal nehezebb oldala is. Sok mindent meg tudtam szokni ezalatt a 10 év alatt:

  • az utolsó pillanatban lemondott programokat, mert változott az ügyeleti rend
  • hogy sosem tudom, mikor jön haza a férjem
  • hogy este kilenckor hív fel, hogy még csak most indul haza, mert az egyórásra tervezett műtét egy 5 órás rémálommá vált

Egy dolgot azonban a mai napig nem tudok megszokni: a halált.

Forrás: Shutterstock

Ami nagyon is együtt jár a férjemmel. Ha akarom, ha nem. Az orvosi egyetemen megpróbálják felkészíteni a hallgatókat a halálra. Valljuk be, ez nem egy olyan dolog, amire fel lehet készülni, de legalább megpróbálják. Nekünk, hozzátartozóknak azonban semmilyen felkészítés nincs. Mi csak sodródunk az árral, és megpróbáljuk a tőlünk telhető legjobban kezelni a helyzetet.

Mindenki találkozik élete során a halállal. Ezt egyszerűen lehetetlen kikerülni. Azonban együtt élni valakivel, akinek az a munkája, hogy legyőzze azt nap mint nap, az már merőben más tészta.

Az évek alatt megpróbáltam megtanulni, hogyan is reagáljak egy-egy olyan napra, amikor elveszít egy csatát. De a halálnak annyiféle arca van, hogy ez szinte lehetetlen. Minden egyes alkalommal más és más. Nem lehet rá felkészülni. Ahány beteg, annyiféle történet, annyiféle vég.

Néha szerencséje van az embernek, és a halál kegyes hozzá. Hagyja, hogy végigélje az életét. Nem jön el, csak akkor, amikor itt az ideje. Mint tavaly egy 92 éves bácsinál, aki szédülés miatt ment be a kórházba. Kartonja sem volt, mivel 40 éve a kórház közelébe se ment. 24 óra múlva már nem élt. Ilyenkor jönnek az olyan elcsépelt mondatok, mint "Sajnos ilyen az élet." Vagy "Senki sem él örökké, de legalább szép hosszú élete volt." Ez a halál békés arca.

Néha azonban a halál a kegyetlen arcát mutatja. Tornádóként pusztít el mindent, ami az útjába kerül, és csak fájdalmat és szenvedést hagy maga után. Mint amikor egy 34 éves nő életéért küzdött a férjem egész éjjel. De a negyedik újraélesztés már nem járt sikerrel. Egy 9 hetes és egy 5 éves kisgyerek maradt árván.

Forrás: Shutterstock

Amikor hazajött, és belépett az ajtón, már tudtam, hogy baj van. Ez nem a szokásos fáradt vagyok, hosszú volt az éjszaka arc volt. Ilyenkor a közhelyes "Drágám, te mindent megtettél" mondaton és egy nagy ölelésen kívül semmit, de semmit nem tehetek.

Egy-egy ilyen nap után mindig elgondolkodom, hogy milyen szerencsés is vagyok. Van, aki szeret, van munkám, és főleg, a szeretteim még élnek. És csak remélni tudom, hogy ma is jól végeztem a dolgomat, és ha csak egy kicsit is, de könnyebbé tudtam tenni a férjem találkozását a halállal.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!


Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?