Egyedül is boldogan?

"Te egyedül elmentél?" - hangzik a kérdés, szinte olyan stílusban, mintha azon kaptak volna, hogy ki akarok rabolni egy kisboltot.

Az együttérzés hiányán túl van valami igazán lesajnáló értetlenkedés is a kérdésfeltevésben, amire rögtön kinyílik az embernek - az ember lányának meg pláne - a zsebében az a bizonyos bicska.

Igen, ezúton tudatom, hogy vétkeztem. Közhírré tétetik, hogy egyedül, partneri kíséret nélkül mentem el pihenni. Igen, egyedül. Igen, pihenni, ráadásul több napra. Szépíthetném a történelmi pontosság kedvéért, hogy valójában én és én voltunk.

Forrás: Shutterstock

És leírhatnám, hogy apróbb viták is előfordultak - jellemzően a vacsora és a reggeli időpontjával, no meg a hány kávét igyak meg kérdésekkel összefüggésben. De tudom, ez cseppet sem enyhít az elkövetett bűnömön, sőt, mind inkább tetézi azt.

Egyedül elindulni. Egyedül jól érezni magam. Mindezt csak azért, mert jóban vagyok önmagammal; mert nem zavar, ha kettesben maradunk. Ami ezeken túl még igazán bosszantó a helyzetben - és ami miatt a mai naptól csak lehajtott fejjel fogok sétálni az utcán -, hogy nem csak szimplán jól, de igazából kurva jól éreztem magam. Igen, még mindig Egyedül, nagy E-vel.

De a kérdésekből és a hozzá kapcsolódó tekintetekből most már tudom, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Így biztosan nem. Mert ez nem szokás. Ilyet egyedül - nagy E-vel meg aztán végképp - nem illik.

Hibáztam, de jóvá fogom tenni. A jövőben kizárólag úgy vagyok hajlandó elutazni pár napra, ha legalább egy páromnak látszó embert is magammal viszek - eleget téve ezzel a külvilág elvárásainak is. Ezáltal:

  • Képes leszek a szomszédos asztalnál is jól hallható módon veszekedni, vagy legalább hangosan cseverészni mások számára teljesen érdektelen témákról.
  • A kétszemélyes napozóágyon én is osztozkodni fogok. A kényelmes egyedül fetrengés rémképével azonnali hatállyal leszámolva.
  • Mindig valakivel szemben fogok ülni, akire néha unottan felnézhetek majd az okostelefonom rejteke mögül. Természetesen beszélgetni azt továbbra sem fogunk, az azért egy normális kapcsolatban is túlzás lenne.
  • Egyedüllétemmel véletlenül sem vonom el a személyzet figyelmét. Biztosítottá válik a társas lények számára, hogy nem elsők között nálam szedik le az asztalt, vagy épp ajánlják az aznapi fogást.
Forrás: Shutterstock

Azon gondolkodásmódommal, miszerint egyedül is lehet úszni, szaunázni, no meg olvasni is... végképp szakítok. Ezt is a többi ostoba hóbortommal együtt csakis társas kapcsolatban fogom mívelni.

Ami pedig a beszélgetéseket illeti... egyenest kerülni fogom, hogy vadidegen, hús-vér emberekkel szóba elegyedjek. Ez már tényleg mindennek a teteje volt. "Jóban vagyok önmagammal" undorító eszméimet és a vele járó erkölcstelen cselekedeteimet pedig megtagadom.

A holnapi napon első dolgom lesz felkeresni egy orvost, aki bebizonyítja a fentiek alapján, hogy valami biztosan nincs rendben velem. Normális ember ilyet nem tesz! Egyedülállóként senki nem mutatja kiegyensúlyozottnak és boldognak magát! Nem is viselkedik ennek megfelelően!

És mivel ezt mások gondolják, az úgy is van. Ez nem vitás. A mai világban pedig mások gondolataival, véleményével nem foglalkozni igazi sértés, a főben járó bűnök egyike. Lehet, be kellene vetetni a 10 parancsolatba is?

bbarbi

Szerinted párkapcsolat nélkül is lehet boldog az ember?

Forrás: SHE.HU
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk:

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?