Biztos vagyok benne, hogy ezzel senkinek sem mondtam újat, hiszen mind érzékeljük, hogy baromira rákattantunk a telefonjainkra. Persze sokaknak - hozzám hasonlóan - van magyarázata a folyamatos nyomkodásra: "A munkámhoz elengedhetetlen az online jelenlét." "Meg épp szakításban van a legjobb barátom, és kell neki a támasz, ha rám ír chaten." "És csak gyorsan utánanézek egy infónak..." Csak közben jön egy email, ami fontosnak tűnik.
Egy értesítés, ami talán fontos. Jééé, nem felugrott egy érdekes hír? Addig, amíg betölt, küldesz egy szívecskét a pasidnak. És persze pihenni is kell, szóval belefér egy cuki cicás videó is, de akkor meglátod, hogy mekkora hülyeséget kommentelt egy cikkhez a kollégád...
És ez így zajlik, szüntelen körforgásban. Miközben természetesen lelkesen hangoztatod, hogy te márpedig nem vagy függő, és egyébként sem érdekel, hogy hányan like-olták, vagy kommentelték a fotódat. Egyszerűen szükséged van rá, hogy képben legyél, és különben is, a technika fejlődése sokkal inkább áldás, mint átok.
Ez lényegében így is van, sokat köszönhetünk neki. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy a függő ember nem szereti beismerni, ha bajban van. Gondolj csak az alkoholistákra vagy a zugivókra: hányszor szoktál esténként suttyomban rákukkantani az értesítésekre meg a levelekre? Hidd el, én tudom, miről beszélek, és azt is, hogy nem szabad elbagatellizálni a dolgot!
Nem véletlen, hogy külföldön (főleg a Szilícium-völgyben dolgozó IT-s alkalmazottak részére) már évek óta hatalmas sikerrel futnak a digitális detox nevet viselő táborok. Bizony, bizony. A hatalmas pénzeket kereső informatikusok és marketingesek nem restek mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy garantáltan letegyék az összes kütyüjüket néhány napra. Lehet, hogy a te függőségi szintedet nézve ez most még túlzásnak hangzik. Azonban remekül példázza, hogy van az a szint, amikor már másként nem megy.
Mi a megoldás?
Először is, el kell fogadni, hogy az életben rengeteg olyan dolog van, amit hiába szeretünk, hosszú távon függőséget tud okozni. A közösségi médiának is van jótékony hatása, mert felpörgeti az agyunk jutalomközpontját. Hiszen folyamatosan csepegteti a valahová tartozás érzését, nem beszélve azokról a - sokszor látszólagos - kapcsolatokról, amiket egyre szorosabbra fűzünk a neten.
De ezzel párhuzamosan negatív hatást is gyakorol ránk, ugyanis csökkenti az idegrendszer fehérállományát bizonyos agyterületeken - ami baj, mert ez összefügg az ember döntéshozó képességével is. Pont úgy, mint az egyéb szenvedélybetegségek.
Ám ezt felismerni még nem elég, a tudást át kell ültetni a gyakorlatba is. A fokozatosság nagyon fontos, mert a közösségi média túlzott használatára sem egy pillanat alatt kattantál rá - ezért ahhoz is idő kell, míg átkonvertálod a kialakult szokásaidat.
Azt nem tudom, hogy neked konkrétan mi fog segíteni, de azt igen, hogy nekem milyen apró lépések váltak be:
Ennek az a feltétele, hogy lefekvéskor kikapcsolom a netet. Hidd el, hatalmas élmény a saját gondolataiddal ébredezni, ahelyett, hogy a szomszéd elcseszett kávéját bámulnád.
Tudtad, hogyha munka közben kikapcsolod a netet, és a feladatodra koncentrálsz, akkor jobban haladsz? Nekem újdonság volt, de csak ajánlani tudom.
Na jó, ez már csak haladóknak való, és nem végletesen. Nyilván, ha szükségem van valamire a neten, akkor bekapcsolom. Viszont csak úgy, megszokásból nem görgetek a közértben sorban állás közben.
Fontos, hogy ha belevágsz, akkor legyél kitartó, és jutalmazd meg magad minden alkalommal, amikor sikerült leküzdeni a vágyat, hogy csak úgy lógj a szeren! ;-)
Szerinted még milyen okok állhatnak a közösségi média függőség mögött?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.