Facebook-függőség: téged már beszippantott?

Összeszorítom a fogam és megnyitom az oldalt. Fókuszálok: csak egy dolgot akarok csinálni, utána folytatom a munkát! Koncentrálok: "Nem fog magával ragadni az üzenőfal sodrása!".

Olyan ez, mint az a videó a cicababáról, aki csak egy kenyeret és sminklemosót akart venni a bevásárlóközpontban, egy óra múlva mégis egy nagy halom cuccal találja magát körbevéve. Csak éppen két dolgot felejtett el beszerezni... Igen, a kenyeret és a sminklemosót.

Fellépek a honlapra és egy pillanat alatt elfelejtem, hogy mit is akartam. Felvillan Kláriék esküvői képe: "Nahát, már ő is megházasodott?". Nyomok egy like-ot, majd lecsekkolom a pasit. "Fú, tényleg, milyen rég nem hallottam róla!" - megnézem, mi van vele, azaz miket posztolt. Ott egy kép, amin Dórival koccintanak. Őt is milyen rég láttam! Írok neki, hátha van ideje összefutni!

Erről jut eszembe: apu múltkor kérdezte, hogy milyen filmet ajánlanék neki. Elküldök neki pár linket gyorsan. És a jogsit is meg kell hosszabbítanom, úgyhogy gyorsan megnyitom az okmányiroda honlapját is. Az információáradat még jobban szétzilálja az amúgy is rossz koncentrációs képességemet. Elkezdek dolgozni, de pittyeg a Messenger. Megnézem, hogy ki írt. Hátha Zoli az... Nem ő, mindegy, most már megnyitom és visszaírok. Visszatérek a munkához, de már elvesztettem a fonalat. És akkor újra pittyeg.

Eddig csak a mobil app volt ilyen pofátlan a felugró chat-fejekkel: ha figyelmen kívül hagytam a csipogást, akkor sem hagynak békén az arcok! És ha meg is találom, hogy hol lehet kikapcsolni, valahol még sincs szívem, hisz' arca van az üzeneteknek. Olyan érzésem van, mintha a szeretteimet kapcsolnám ki...

Persze ugyanez van, mikor lenémítom a készüléket: feszültté válok, mert félek, lemaradok valami fontosról. Még lelkiismeret-furdalásom is van, hogy így kizárom és esetleg megváratom a barátaimat. Mintha kivonulnék abból a szobából, ahol az összes barátom ott ül! Antiszociális leszek...

Komolyan azt kezdem sejteni: direkt rakták úgy össze az appot, hogy megnyitáskor "véletlenül", csak egy pillanatra villan fel egy barátom bejegyzése, de aztán egy másodperc múlva már másik bejegyzés nyílik meg és úgy is marad.

Annyi idő alatt történt mindez, hogy fel sem fogtam, ki írt, csak az volt az érzésem: valami nagyon érdekes és fontos dologról maradtam le, így a feszültségtől hajtva elkezdek görgetni... Azon kapom magam, hogy teljesen beszippantott a portál és nem találom azt a hírt! Vagy már el is felejtettem, hogy mit keresek, - csak azt érzem: nyugtalan vagyok.

A hosszú nap után végre megérdemlek egy kis pihenést: felmegyek a Facebookra, csak úgy böngészni. Jól szórakozom: cuki képek gyerekekről, érdekes cikkek, elgondolkodtató üzenetek, izgalmas pletykák.

Észreveszem, hogy nem tudom abbahagyni. Észreveszem, mégsem megy! Nem bírom elengedni... Sikítani kezdek belül! Függő lettem.

Nyitókép: iStockphoto