Szex szülés után - de csak óvatosan!

"Szülés után hat hétig gyógyul a seb, nagyobb a fertőzésveszély, az orvosi kontrollig szextilalom van." Ööö, tényleg? Akkor vizsgáljuk meg a kérdést kicsit tüzetesebben...

Nem, nem létezik "házastársi kötelesség"!

Tengernyi cikk található arról, hogy miként kényeztesd a párod, hogyan maradj nő anyaként is (mintha egyébként péniszed nőne), ezért aztán rögtön az elején szólok: felejtsd el az összes rózsaszín képet az ideális nőről! Dobd sutba az elvárásokat, és csináld azt, ami jólesik. Mivel mi a kislányunk születése előtti napon voltunk együtt utoljára, hamar újra elkezdett hiányozni az intimitásnak ez a formája.

Forrás: Shutterstock

De ez nem törvényszerű: van, akinek a szex az utolsó gondolata a gyermekágyi időszakban, és az is teljesen rendben van.

Merthogy nem, nem kell szexéhes nősténydémonnak lenni. Sehol nincs megírva, mikor, mennyit és hogyan szexelj, a kötelező kényeztetést, mint "házastársi kötelességet" meg végleg felejtsd el: egy normális partner nem azért van veled, mert fáradtan, betegen és vérző sebbel is kielégíted az igényeid! Hanem mert szeret téged, és azt akarja, hogy jó legyen neked. Ha ilyen lelki közelség adott, és a mindennapokhoz is kapsz segítséget, a vágy is könnyebben felébred. Így neked is jó lesz az, ha a kezeddel, a száddal, a ciciddel orgazmushoz segíted őt. Bármikor a hat héten belül, de akár azután is, ha még korai lenne más.

Egészséges esetben senkit sem az átmeneti szexhiány, illetve a megváltozott szexuális szokások miatt csalnak meg vagy hagynak el, hanem azért, mert:

  • A partner éretlen, képtelen még a családi élettel járó elköteleződésre, minimális áldozatvállalásra.
  • A kapcsolat már sokkal korábban megromlott, és ennek csak egy tünete a több hónapos szexhiány, illetve az azt kiváltó intimitás hiánya. Valamint az is csak tünet, hogy emiatt a másik fél egyéb irányba kacsingat.

Egyik miatt se vidd el egyedül a balhét, először beszéljetek őszintén, aztán meglátjátok, mi legyen!

Ha viszont hiányzik, van megoldás!

Posztpartum szexnél az első szabály tehát a biztonság: ez azt jelenti, hogy egészséges maradsz, nem sérülsz, sem fizikailag, sem pedig lelkileg. Az előbbi egyértelmű: nem történik olyasmi, amire a szervezeted még nem áll készen. Az utóbbi pedig szintén adja magát: nem érzed kényszernek, ami történik, nem a megfelelési vágy munkálkodik benned, hanem a szeretet és a libidó.

Forrás: Shutterstock

A legfontosabb szabály az, hogy a szex nem mindig jár behatolással!!!

A simogatás fantasztikusan működik, a csikló orgazmustól pedig - ha már jól érzed magad odalent - semmi bajod nem lesz: a szoptatás ugyanúgy méhösszehúzódást okoz, mint az orgazmus, a fertőzésveszély pedig megfelelő higiéniás feltételek mellett elkerülhető. Ugyanez vonatkozik az orális örömökre is: ha végre csökken a vérzés, illetve elmúlik (nálunk a második hét után már nem volt egy csepp sem), fantasztikus, kölcsönös orális kényeztetésben lehet részetek.

Érdemes kihasználni a hatalmas, kőkemény, pornós csöcsöket is. Nemcsak vizuálisan ütnek, de érzékenyek is. A cicik tisztán tartására persze tessék vigyázni, a kis bölcsőtöltelék bármikor jelezheti, hogy éhes, így összebújás után rögtön irány a zuhany!

A hatodik hét végéhez közeledve a bejáratot egyre finomabb érzés lesz megközelíteni - ha éppenséggel erre vágyunk. Csak arra kell figyelni, hogy ne érje még nyomás a gátvarratot, császársebet (kinek mije van, ha van)!

Nincs új a Nap alatt!

Milyen leleményes volt az ember tizen-huszonévesen, az első szexnél, amikor igyekezett nem teherbe esni, esetleg még a szüzességét (milyen divatjamúlt szó!) is óvta! Hidd el, jó lesz egy kicsit ehhez a kísérletezéshez visszatérni, a már érett, testét-lelkét jól ismerő nő szerepében. Fogd fel ezt egy játékként, izgalmas felfedezésként, nemsokára úgyis a további fogamzásgátlás kereteiről fogsz beszélgetni az orvosokkal - ami már nagyságrendekkel felnőttebb szerep.

Röviden: szex tehát ebben a hat hétben is van, de behatolás nincs - intimitásra és élvezetre ettől még nyílik lehetőség. ;)

Az idő relatív

Ne feledjük, hogy a hivatalosan előírt hat hét az átlagos gyógyulási periódus, egyéni eltérések léteznek. Van, aki már négy hét után teljesen regenerálódott, másnak nyolc hétre is szüksége lehet - mindezt pedig az élethelyzet, lelki tényezők is árnyalják. A legfontosabb tehát az, hogy adjatok időt magatoknak, de ne szégyenkezzetek a vágy miatt!

Addig is - ha jólesik - próbáljatok ki mindent, ami nem fáj, nem jár fertőzésveszéllyel és izgalmas, kielégülést hoz! Ennek az időszaknak is megvan ugyanis a szépsége...

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?