Ha valakit elüt egy autó, akkor nem kérdés, hogy az illető segítségre szorul - lehet akár a barátod, a családtagod, a munkatársad, vagy még akár egy idegen is.
Ám, ha "csak" láthatatlan tünetekkel küzd az illető - legyenek azok bármennyire is fájdalmasak -, akkor megeshet, hogy senki nem vesz komolyan: sem az orvos, sem a családtagok, sem a barátok. Elbagatellizálják a szenvedésed, mondván: "Nem fájhat az annyira!"
Igen, az endometriózisról beszélek...
Ma a világon mintegy 176 millió nő él endometriózissal, minden 10. fogamzóképes korú nő érintett! A betegség kialakulásának oka ismeretlen, legvalószínűbb, hogy a méhnyálkahártya sejtekhez hasonló sejtek kerülnek a méh üregén kívülre. Teljesen úgy viselkednek, mintha a méh üregében lennének: hormonhatásra megduzzadnak, és vérzés kíséretében leválnak, csak nem tudnak kiürülni, mert nem áll rendelkezésükre semmilyen kivezető nyílás (hüvely).
Ennek hatására vér és gyulladásos fehérjék szaporodnak fel a kismedencében, ami felrakódások és ciszták kialakulásához vezethet - ezek pedig hegszöveteket alakíthatnak ki. Vagyis a belső szervek összehegesednek, ami meddőséget okozhat. A kór első számú tüneteként a menstruációs fájdalmat és a vérzési rendellenességet tartják számon. A női meddőség egyik leggyakoribb oka, a fájdalom, lehet ciklikus vagy állandó, együtt járhat menstruációval, vizelet- vagy székletürítéssel, és fájhat a szexuális együttlét is. A betegség felismerése a nem specifikus tünetek miatt elhúzódhat - akár évekig is - így nagyon fontos az időben történő körültekintő kivizsgálás.
Pont így volt Katalin esetében is, aki 18 évesen felfázással kereste fel a háziorvosát. Elviekben meg is kapta az ilyenkor szükséges kezelést, de az nem segített - mi több, az állapota rosszabb lett. Egyre gyakrabban látogatta a mellékhelyiséget, majd megjelent a fájdalom és a véres vizelet is. Ijedtében fogalma sem volt, mit kellene tenni, de azt érezte, hogy nagy a baj. Ennek ellenére hiába vizsgálgatták az urológián, nem sikerült kimutatni konkrét problémát.
Eközben pedig egyre rosszabb lett a helyzet: szinte folyamatos felfázással, alhasi fájdalmakkal és kegyetlen - de még nem krónikusan hosszú - menstruációs napokkal küzdött, de látszólag kutya baja sem volt. Az urológián egyenesen azt a választ kapta, hogy minden rendben van. Egyszerűen az átlagnál rövidebb a húgycsöve, ezért könnyebben fertőződik.
Voltaképpen ezt a választ kész is lett volna elfogadni, ha nem keserítette volna meg az életet a lassan állandósuló fájdalom. A sok esetben 7 napos, elképesztően fájdalmas menzesz! A mindent átfogó bizonytalanság, és a torokszorító érzés, hogy valami komoly gond van, de évek óta nincs kézzelfogható diagnózis.
Közben az akkor már 27 éves Katalin orvostól orvosig zarándokolt, hogy valahogy mégis kiderüljön: miért küzd havi rendszerességgel ájulásig menő fájdalommal? Miért nem tud megszabadulni a felfázásos tünetektől, a véres vizelettől? És miért kell attól rettegnie, hogy kiveszik a húgyhólyagját, a húgycsővét, és élete végéig stómazsákkal kell majd élnie? Persze olykor kapott válaszokat és kezeléseket: műtötték, gyógyszerezték, olykor biztatták, olykor ő biztatta saját magát és a családját.
Az pedig már csak járulékos veszteség, hogy nem tudott koncentrálni, hatékonyan dolgozni. Mint ahogy az is, hogy a kívülállók végtelenül közönyösen álltak hozzá. Éppen ezért igyekezett megbecsülni, hogy rátalált a szerelem, a férfi, akit a legnagyobb nehézségek sem tudtak eltántorítani. És hála a küzdelmüknek, ma már szerető családban élnek, kislányukkal és hamarosan születendő iker fiaikkal.
DE sajnos a történet csak félig happy end. Ugyanis az első babájuk idején bele kellett vágni a lombik programba, hiszen addigra már diagnosztizálták, és kezelni kezdték Katalin endometriózisát - melynek a legfájóbb pontja, hogy meddőséget okoz. Ugyanakkor, pont a várandósággal járó hormonális változások segíthetnek a betegség visszaszorításában. Így ha időben nyakon csípik a betegséget, akkor a terhesség gyakorlatilag segít a gyógyításában.
És csodák csodájára, végül Katalinék első kisbabája is természetes úton fogant. Pedig előtte nem sokkal még a méhéért is aggódnia kellett: műtét közben az első orvosa majdnem megcsonkította a méhét. Egyetlen szerencséje, hogy altatás előtt, a beleegyező nyilatkozat margójára odaírta kézzel, hogy nem járul hozzá egyetlen szervének eltávolításához, csonkításához sem. Így aztán megmaradt a méhe.
És végül eljutott az orvoshoz. Dr. Bokor Attilához, a nemzetközi hírű endometriózis specialistához, aki érdemben foglalkozott vele. Neki köszönheti, hogy a speciális műtétek után, a legborzasztóbb percekben sem adta fel, és lassan háromgyerekes anyukaként, endometriózissal küszködve, bizakodva tekint a jövőbe.
Katalin történetét Baranyai Kata jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
