Kiút a bántalmazó kapcsolatok hálójából

Két szülőtől is kaphatott volna minőségi időt, de rövidesen egyiktől sem kapta meg. Hiszen anyja és apja is új kedvesével, és azok gyerekeinek megismerésével töltötte az idejét. Anyja választása tévesnek bizonyult: az új társ előbb csak kritizálta, majd korlátozta, végül pedig tettleg is bántotta az anyját... majd őt is.

A garbó nyáron is sokat takart. Nemcsak a kék foltokat, de a szeretetéhes érettségiző lányt is láthatatlanná tette. "Gebe vagy, kislányom - summázta egy hétvégén az apja. - És amúgy is, mi ez a hacuka? Gyere, elmegyünk vásárolni!" Hiába tiltakozott, egy órán belül egy próbafülke lemeztelenítő reflektorában állt. Pont úgy nézett ki rajta a ruha, mint egy pár perccel korábban a vállfán. Apja akkor értette meg, hogy baj van. "Mióta ver?" - kérdezte száraz hangon, de a fejében már megszületett a döntés: el kell őt innen vinni. Messzire.

Aztán mégis betoppant az életébe Zoli. Az elbűvölő, határozott srác, akinek mindig mindenről volt véleménye. És nem is rejtette azt véka alá. Noha egyetemen tanult, végtelenül lenézte a szorgalmas hallgatókat, a tanárokat, és az egész oktatási rendszerről megvolt a saját - kissé rosszindulatú - véleménye.

A szerelemből összeköltözés lett, közös háztartással és - mondhatni - közös kasszával. Zoli ugyan nem dolgozott, de a lány ösztöndíjából és diákmunkájából azért jól kijöttek. Zoli egyre gyakrabban kért kölcsön, ő pedig adott. Hiszen nem luxusra kellett, hanem egy laptopra vagy munkaeszközre, mellyel a közös jövőjüket építik. Ajándékot éppen ezért sosem várt tőle- és nem is kapott.

A második közös karácsonyukon ugyan szóvá tette ezt, de a fiú elmagyarázta neki, hogy pazarlás mindenféle haszontalan tárgyat, például virágot vagy egy második pár cipőt venni. A lány előbb a lelkét, majd a testét áldozta be a kapcsolatba. Nem panaszkodott, megértően tűrte a kioktatásokat nappal, és a megaláztatásokat éjjel.

A diplomaosztó után az anyja feltűnően zavarban volt, félre is hívta az első adandó alkalommal. "Tudom, kislányom, hogy ez nem a megfelelő pillanat, de tudnod kell, hogy nagy bajban vagyok, és csak te tudsz segíteni. Kellene egy nagyobb összeg. De megadnám később. Nem akarhatod, hogy elvegyék a kocsit." Azt hitte, rosszul hall. Tudott az anyja anyagi helyzetéről - és arról is, hogy ennek ellenére sem hajlandó bármilyen munkát elvállalni, amit kicsit is 'szinten alulinak' érez. De ott, az étterem vécéjében az anyja mégis a szavát vette, hogy másnap elutalja neki az évek óta elrakosgatott pénzét.

Másnap, csak, hogy biztos legyen a dolog, az anyja újra megcsörgette. "Nem, nem felejtettem el, anya. Délután intézem" - nyugtatta meg anyját üres, nyers robothangon. Ahogy leült a gép elé, érezte, hogy szédül és remeg. Kijelölte anyja számlaszámát, majd megadta az összeget. A biztonsági kód pötyögése közben fulladni kezdett.

Összeszedett pár ruhát, beletuszkolta egy nagyobb táskába, és kibotorkált az ajtón. Éjszakára az egyetlen barátnőjénél húzta meg magát, aki a következő hónapokban segített neki talpra állni. Lépésről lépésre, mint egy függőségből, úgy húzta ki magát a mérgező kapcsolatok posványából.

Egy évvel később képes volt sírás nélkül, szabadon mesélni élete legmélyebb tragédiájáról: ő több bántalmazó kapcsolat áldozata volt.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shuttertsock