Mások úgy látják, nincs baj vele, de "legalább" valamit terítsen a kebelére, meg egyúttal a kisbabája fejére, mert az úgy a helyes és diszkrét. És persze vannak az ellenzők, akik szerint a szoptatós anyuka maradjon otthon, vagy etesse a gyermekét a mosdóban, netán vigye magával az anyatejet üvegben.
A minap körbejárta a Facebookot egy amerikai anyuka története, aki egy gyermekek részére fenntartott medence partján megszoptatta kisbabáját, amit egy másik anyuka sérelmezett, mondván, hogy a fiai elé nem kívánt látvány tárult. Az édesanya egyrészes fürdőruhát viselt, és az egyik mellét szabaddá tette kisbabája számára. A helyzet addig fajult, hogy rendőrt hívtak a helyszínre.
A szoptatós anyuka távozott, de az online térben rengeteg támogatója akadt, akik közül többen személyesen is demonstráltak az incidens helyszínéül szolgáló strandnál - a kisbabáikkal együtt, akiket igényük szerint a helyszínen a cicijükből etettek. Mindezt egy olyan államban, ahol egyébként a törvény a szoptatós anyukát védi, és világosan kimondja, hogy szoptatni bárhol lehet, és az sem számít, ha netán a mellbimbó is kivillan.
Az számomra teljesen egyértelmű, hogy az anyatejnél jobb táplálék nincs egy kicsi ember számára. És ennek a legjobb csomagolása a cici. Nem kell azon problémázni, hogy a tej az úton megromlik, vagy hogyan melegítjük fel a baba számára. Az viszont teljesen felfoghatatlan, hogy túlszexualizált társadalmunkban hogy lehet épp attól félteni egy gyermeket, hogy azt látja, hogy egy anyuka megeteti a kisbabáját.
Úton-útfélen melltartós nénik vannak kiplakátolva, a mesék tele vannak erőszakkal, de ha egy szoptatós anyukának kivillan a mellbimbója, akkor aztán mindenki kétségbeesik, és erkölcstelenséget kiált. Vajon ez mindig így volt? Igaza van azoknak, akik azzal jönnek, hogy régen nem volt "szokás" mutogatni a cicit, akkor sem, ha anyatejjel tápláltak egy gyermeket?
Már hogy lenne? Ismersz olyan természeti népet, ahol az anya otthon ül, nem halad a szokásos teendőivel, nem hordja magán a gyermekét, és nem igény szerint eteti? Több ezer éve ez a bevett gyakorlat, és senkinek nem jut eszébe ezért egy anyát elítélni.
Jó, jó, de mi már régen nem a természettel összhangban, kis kunyhókban élünk, hanem nagyvárosokban, az sokkal másabb, nem?
Az ókori Rómában, fénykorában egy millióan éltek, ami mai szemmel nézve is nagyvárosnak számít, és kimondottan dicséretes volt szoptatni. Maga Caesar személyesen szorgalmazta ezt a tevékenységet. Valamint a szoptató édesanyáknak külön védelmező istennője volt, Rumilia.
A középkori anyákról már végképp azt hihetnénk, hogy ők tényleg nem szoptattak nyilvánosan, csakhogy a középkori emberek birtokában voltak annak az egyszerű tudásnak, hogy a gyermek jóléte nagyban függ az anyatejes táplálástól. Így aztán a középkor legsötétebb, legbigottabb bugyraiban is teljesen elfogadott volt nyilvánosan etetni a gyermeket CICIBŐL.
Akár a templomban is, mise alatt. Ekkoriban a templomi ábrázolások hemzsegtek a kisded Jézust tápláló fedetlen keblű Mária ábrázolásoktól. Leonardo da Vinci is megfestette ezt a csodát, de többek között Pieter Bruegel paraszti élet tematikájú képein is megfigyelhetjük a mindennapi élet szerves részeként a szoptatást, mind családi körben, mind közösségi események alatt.
Szoptatós dajkát persze minden korban divat volt alkalmazni, aminek elsősorban az volt az oka, hogy az anya melle így nem ereszkedett meg. Erre egy parasztasszonynak nyilván nem lett volna lehetősége, mint ahogy arra sem, hogy elvégzendő feladatait akár éveken keresztül felfüggessze. És mivel a nagycsaládban a lányok és fiúk szoptatós édesanyjuk mellett növekedtek fel, nem találtak ebben semmi furcsát.
A viktoriánus korban, bár minden nő állig begombolkozva járt, és elképzelhetetlen lett volna, hogy szexuális tartalmú reklámokkal legyenek az utcák kiplakátolva, mégis divat volt az anyatejes táplálást fényképen megörökíteni.
A mellek túlszexualizálása a jelenlegi tápok széles körben való elterjedésével párhuzamosan alakult ki. Az 1940-es évekre Amerikában az anyáknak csak 20%-a választotta az anyatejes táplálást, és nem azért, mert nem tudtak volna szoptatni. A modern tápszerek megjelenésével a hatásos reklámhadjárat eredményeképpen elterjedt az a nézet, hogy a szoptatás a szegényeknek, az alacsony végzettségűeknek való.
Azaz azoknak, akik "nem engedhetik meg maguknak" a drágább és egyúttal jobb tápszeres táplálást. Az a teljesen abszurd helyzet alakult ki, hogy azokra a nőkre néztek furán, akik mégis a természetes utat választották. Vagyis a szoptatás egyfajta szégyenletes, már-már gusztustalan tevékenységgé vált, a mell elsődleges funkciójának pedig a szexuális izgalom felkeltését tekintették. Ezt a sztereotípiát erősítette a szilikon cici hullám is az 1960-as évektől.
Ezt az évtizedekig tartó, de mindenféle valódi logikát nélkülöző megközelítést szeretnék a mai anyukák megtörni, és egyszerűen csak szoptatni, akárhol és akármikor, amikor a babájuk éhes.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.