pszichológia normális gyermek Benes Andrea pszichológus titok
Ha elromlik az autónk, szerelőhöz visszük. Sokan hasonlóan gondolkodnak, amikor gyermekükkel szakemberhez fordulnak. De a gyerek nem elromlik, csak jelez. A szakember pedig nem gyerekszerelő.

A gyerek nem "elromlik"

Ha egy autó rosszul működik, akkor 90%-ban az autóban kell keresni a baj okát. Na, a gyerek nem ilyen. Ha ő "működik rosszul" a probléma oka 90%-ban a környezetében keresendő - és ő csak jelzi azt. Vagyis a "problémás" magatartás a gyermek és környezete közötti kölcsönhatás eredménye.

De még mielőtt elkezdünk "felelősöket" keresni, meg "hibáztatni", álljunk meg egy pillanatra! Gondoljunk csak bele: két ember között sosem statikus a viszony, hanem egy állandó kölcsönhatásban, dinamikus változásban lévő kapcsolat van köztük.

Forrás: Shutterstock

Pláne tovább nehezíti a helyzetet, ha a két ember között szülő-gyerek viszony van. Hiszen ilyen esetben találkozik a felnőtt kiforrott és a gyermek még kiforratlan, de már alapvető vonásokat képviselő személyisége, illetve a szülő tapasztalati alapú - de sokszor merev - elképzelései a gyermek naiv hiedelemrendszerével. Továbbá a szülő társadalmi, morális és egyéni elvárásokat képvisel, a gyermek pedig csak szeretne szabadon, ösztönösen létezni.

Sejthetjük, hogy ez mennyi súrlódási lehetőséget rejt magában... Egyáltalán nem "ciki", ha egy ilyen összetett helyzet összetett problémákat generál.

Miért nem tud ez a gyerek "normálisan" viselkedni?

Hát mert fogalma sincs, hogy mi a normális. Tekintve, hogy ez egy eleve elég összetett fogalom, hiszen általában a többségi társadalom által kialakított írott és íratlan szabályok határozzák meg. Ehhez kapcsolódnak az intézmények, a családok és az egyének saját szabályrendszerei. Ne csodálkozzunk hát, ha egy frissen tapasztaló gyermek még nehezen igazodik ki!

Ha a gyerek "belezavarodik" ebbe a szövevényes elvárásrendbe, akkor a viselkedésével fog üzenni, jelezni. Már egy csecsemő is ki tudja fejezni magát, amikor mocorog, sír vagy mosolyog.

Ösztönösen tesz meg mindent azért, hogy valahogy jelezze a szükségleteit, hiszen ez a túlélésének a záloga. Valójában, ha jól tudjuk őt értelmezni, akkor tökéletes "használati útmutatást" ad saját magához. Viszont a rossz hír, hogy attól, hogy megtanult beszélni, még nem fogja tudni szavakkal kifejezni az ilyen összetett érzéseit. Hanem még sokáig a viselkedése fogja a leginkább tükrözni a lelkiállapotát. Hiszen felnőttként is tudjuk, mennyire nehéz szavakba önteni az érzéseinket, nem igaz?

Kié a probléma?

De "a probléma felmerülése esetén elsőként azt kell eldönteni, hogy kié a probléma" - állítja Thomas Gordon amerikai szociálpszichológus. A probléma tulajdonosa pedig mindig az, akinek gondot okoz a tünet. Akinek az igényeit sérti a másik viselkedése.

Tehát a legfontosabb kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja az elvárt változás - valóban a gyermekét vagy a felnőttét?

Forrás: Shutterstock

"Több piros pontot kapsz te is, ha úgy viselkedsz, ahogy a tanító néni mondja" - és ezzel be is csaptuk magunkat, mert elhisszük, hogy ezzel az üzenettel a gyermekünk érdekét szolgáljuk. És a gyerek valóban örülni fog, ha több elismerést kap a tanító nénitől, de nem mindegy, milyen árat fizet ezért... Biztos, hogy megéri a piros pont, ha közben önmagát elfojtva, szorongva kell léteznie? És lehet, hogy a gond nem a gyermekben van, sőt még csak nem is a tanító néniben, egyszerűen csak a kettejük kompatibilitása nem stimmel...

Nem vagy rossz szülő!

Sok szülő úgy érkezik a szakemberekhez, mintha ott osztogatnák a bukott szülőség bizonyítványát. Pedig a hárítás helyett felvállalni a helyzetet és szakmai segítséget kérni inkább felelősségteljes felnőtt döntés, mint kudarc. Ahogy egy orvos sem kezd el pálcát törni a náthás gyerek anyukája felett, hogy "hogy engedhette így megfázni", úgy a pszichológus sem fog bűnbakot keresni. A szakemberek tudják, hogy egy ilyen helyzetben nemcsak a gyermek, de a szülő is támogatásra szorul, és ebben a helyzetben mindenkinek közös az érdeke: mielőbb megoldást találni.

A megoldásban azonban a szülőnek is együtt kell működnie, különben a szakember tehetetlen. Hiszen ahogy a probléma is rendszer szintű, úgy megoldás is akkor lesz sikeres, ha a rendszer valamennyi résztvevője szerepet vállal. Ha nem változtatom meg azokat a hatásokat, amelyekre a gyermekem problémás viselkedéssel reagál, mitől várom, hogy másképp működjön?

Hogyan lehetsz "elég jó" szülő?

  • Fogadd el a gyermeked alapvető lényét, és szeresd olyannak, amilyen! DE a viselkedését szabad és kell is formálni - csak vedd figyelembe, hogy ezt a műfajt ő még csak most tanulja!
  • Fogadd el magadat szülőként, de szabad mindig jobbra törekedni. Merj kérdezni vagy segítséget kérni: nem kell mindenhez érteni még szülőként sem!
  • Ne gondold, hogy rossz szülő vagy, mert szakemberhez fordultál! Hiszen amikor segítséget kérsz, pont arra törekszel, hogy mindent megtegyél a gyermekedért.
  • Vegyél részt a folyamatban, mert rólad is szól, és nem is vagy kihagyható belőle. Minél együttműködőbb vagy, annál gyorsabb és látványosabb lesz az eredmény.
  • Törődj magaddal is, mert a gyermeked érdekét az szolgálja a leginkább, ha egy kiegyensúlyozott, önmagával rendben lévő, boldog szülője van!

Mit gondolsz arról a szülőről, aki szakemberhez fordul?

Benes Andrea

pszichológus

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.