Tanuld meg kezelni a váratlan krízishelyzeteket!

Bizonyos krízisek elkerülhetetlenek, mert életünk természetes velejárói. Hogy csak a legtipikusabbakkal jöjjek: a kamaszkorral járó nehézségek, az öregedés elfogadása vagy a gyermekvállalással járó természetes aggodalmaink. Ezeken a kríziseken többnyire mindannyian keresztülmegyünk, de vannak olyan váratlan, spontán események, amelyeknek a felbukkanására nem számíthatunk, ezért sokkal rosszabbul érint. Ilyen például egy váratlan szakítás, egy súlyos betegség híre, a fent említett munkahelyi elbocsátás vagy akár egy rosszul időzített lánykérés...

Igazából nem is az a lényeg, hogy mi történt, hanem hogy milyen élethelyzetben és lelkiállapotban ér a váratlan fordulat, illetve hogy van-e működőképes "B" terved arra, hogyan lépj tovább. És arról még nem is beszéltem, hogy nagy egyéni különbségek vannak abban is, hogy kinek melyik esemény a nehezebb: valaki csak legyint, ha kirúgják, más számára viszont a világ omlik össze.

• A döntés lehetősége: minél kevésbé érzed úgy, hogy volt beleszólásod a történésekbe, tehát minél passzívabban éled meg az eseményt, annál nehezebbnek fogod találni a helyzetet.
• A biztonságérzet megingása: minél inkább stabilnak és biztosnak gondoltál valamit, annál erősebb bizonytalanságba fog taszítani, ha egyik pillanatban mégis összeomlik.
• Az érzelmek intenzitása: minél intenzívebb érzelmekkel reagálsz egy eseményre, annál inkább elnyomod a racionális gondolkodásod, és ezzel gátolod, hogy megoldásokat keress. Így nemcsak súlyosabban éled meg a helyzetet, hanem azt is garantálod magadnak, hogy tovább benne fogsz ragadni a krízisben.

Ismerd fel, hogy tőled függ, hogyan élsz meg egy helyzetet!

Ha az eseményekre nem is volt hatásod, azt a döntést senki nem veheti el tőled, hogy mit kezdesz a kész helyzettel. Tőled fog függeni, hogy hogyan reagálsz, és milyen stratégiákat választasz ahhoz, hogy megoldd a problémát.

Válts nézőpontot: ne a megváltoztathatatlanon rágódj!

Az első érzelmi fellángolás után ahelyett, hogy a történteken rágódnál, és a megválaszolhatatlan "Miért, miért, miért???" kérdést ismételgetnéd, dönthetsz úgy is, hogy megérkezel a jelenbe, majd előrefelé tekintesz. A jelenben éld meg a fájdalmadat, és gyászold el a veszteségeidet, de ne felejtsd el közben ellátni a teendőidet, és távolabbra is tekinteni: találj választ a "Hogyan tovább?"-ra!

Keress más megoldási stratégiákat!

Krízishelyzetben jól irányzott kérdések segítségével kidolgozhatsz egy cselekvési tervet: mi okozza most a legnagyobb problémát? Erre mi a megoldás, mit kell tenni? Mi a megoldáshoz vezető első lépés, első teendő? Te is jobban fogod érezni magad, ha van lehetőséged cselekedni!

Ellensúlyozd az érzelmeket a racionalitással!

Az érzelmi reakció természetes, és fontos, hogy megéljük, de a racionális megoldások és a cselekvés fog "életben tartani". Ha képtelennek is érzed magad, hogy keresztülláss az érzelmeid sűrű fátylán - ami könnyen megtörténhet -, akkor legalább légy nyitott, és kérj külső segítséget! Képviselje más a racionális oldalt.

Alkosd újra a biztonságérzetedet!

A stabilnak hitt fogódzkodók időnként letörnek, ezért új kapaszkodók után kell nézned. Biztonságérzeted alapja azonban ne a külső kapaszkodók tömkelege legyen, hanem inkább az az önmagadba vetett hit, hogy ha az egyik kapaszkodót el is veszítetted, képes vagy rá, hogy mindig találj újat!

Tegyél a magányosság ellen!

Úgy érezheted, mintha ilyen csak veled történhetne, és ettől hirtelen rád szakadhat a magány és az egyedüllét nyomasztó súlya. De ezen is változtathatsz! Kutasd fel a megfelelő embereket, akikre a nehéz pillanatokban is biztonsággal támaszkodhatsz, és vigaszt, segítséget nyújthatnak számodra!

A kríziseket nem úszhatod meg. Mindig ott leselkednek rád, hogy váratlanul az életedre törjenek. Ezért jobb, ha felkészülsz rájuk. Ez azonban nem jelenti, hogy lépten-nyomon állandó rettegésben és készenlétben kellene várnod az érkezésüket. De ha valami mégis bekövetkezik, jó, ha tudod, hogy ilyenkor mi a teendő. Ne hagyd magad tehetetlenül a mocsárba süllyedni!

Nyitókép: Shutterstock