Kötelezően, receptre írnám fel mindenkinek. A stílusa a provokatív, kötekedő és néha már a "legszívesebben szájba vernéd" kategóriát súrolta. Ízekre szedett, alázott. És a végén még a képedbe is röhögött. Persze, most lehet hőbörögni, hogy milyen szemét, pedig valójában csak egy görbe tükröt mutat a tökéletesnek hitt álomvilágodról.
Csak egy tipp: ha azt akarod, hogy ízekre szedjenek, akkor az első sorba, és ott is középre vedd a jegyed! Nem viccelek! Ingyen terápia!
Gyors felvezetés után egyből belecsap a közepébe. Semmi sallang, rögtön az emberek következnek. Átlagosan 3 kérdés. Ennyi kellett hozzá, hogy az áldozatok atomjaira hullva, falfehéren, levegő után kapkodva billegjenek egyik lábukról a másikra. Két óra kemény valóság arról, hogyan is dugjuk a fejünket a homokba a mindennapokban. Pedig a kérdések egyszerűek. Mersz-e konfrontálódni? Felismered a helyzetet? Hogyan reagálsz, vagy inkább hogyan nem? Megdöbbentő válaszok születtek. Hogy a hirtelen jött reflektorfény vagy a mesterien kiprovokált konfliktushelyzet miatt, mindenki maga döntse el! De egy biztos: abban a teremben nem volt olyan ember, aki ott, aznap ne merült volna el a konzekvenciák erdejében.
Jó ég! Szegény gyerek... A saját édesanyja küldte a kínpadra. Hiszen hogyan lehet erős, tiszteletet érdemlő ember, akit a saját anyja egy moziteremnyi előtt bébinek nevez?! Nem kellett magyarázat. Sem elemzés, sem további kérdések. Mindenki tudta, hogy mi az ok-okozat. Talán még az anya is, de beleállni a helyzetbe továbbra sem mert. A teremben vágni lehetett a feszültséget. Az biztos, hogy az ember akkor érezte magát utoljára ennyire pellengérre állítva, amikor az apja kiskorában a teljes nevén szólította.
Kizárólag az önmagunkba vetett hitünk ruház fel akkora hatalommal, hogy túl lehessen élni ebben a kegyetlen világban. Hiszen, ha nem tiszteled önmagad, mások sem fognak. Ehhez pedig konfrontálódnod kell. Önmagaddal. Másokkal. Abba kell hagynod a szar dumát, hogy minden rendben van, ha körülötted mindenkinek csak a bábja vagy.
És bizony, egy konfrontálódás sérülést okozhat. Mert ezekben a kellemetlen, és sokszor nem várt szituációkban megmérettetjük saját magunkat. Egy olyan ismeretlen úton indulunk el, ahol fogalmunk sincs, hogy mi fog történni. És ezért mi legtöbbször kihátrálunk a szituációból. Inkább némán a puttonyunkba pakoljuk mindazt, amit a mindennapokban a nyakunkba zúdítanak. Este pedig kitomboljuk magunkat. Otthon, ott, ahol senki nem vág vissza.
Pedig a konfrontálódás nem más, mint lehetőség arra, hogy valami más történjen az életünkben. Hogy végre kilépjünk a komfortzónánkból. És mi lesz, ha megtesszük? Sikerrel járunk, vagy elbukunk. De semmiképpen nem marad a fejünk felett a megválaszolatlan kérdés, hogy "Mi lett volna, ha...?" És nem telik tovább az a rohadt puttony...
Nyitókép: Origo
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.