Lehet, hogy az otthonszülés nem is eszement hülyeség? Interjú

Így felesleges arról vitatkozni, hogy meg kéne-e engedni az anyáknak, hogy megválasszák a szülésük helyszínét. De arról, hogy érdemes-e ezzel a lehetőséggel élniük, nem árt konstruktívan vitatkozni. Gál Beatrix ellenérvei után, most az otthon szülés mellett szóló indokokat járta körbe Barok Eszter egy dúla segítségével. Ja, és az a legérdekesebb az egészben, hogy Eszterben azért van némi szkepticizmus a témát illetően. ;)

Miért is tennénk veszélyesebbé egy folyamatot, aminél az orvostudomány szerencsére már minimalizálta a kockázatokat? Mit számít, hogy hol és milyen körülmények között szülünk, ha a végeredmény egy egészséges gyerek? Ilyen és ehhez hasonló előítéletek dolgoztak bennem az "otthon szülés" hallatán, ezért aztán kerestem valakit, aki maga is ezt az utat választotta, és dúlaként, szüléskísérő mentorként számos intézményen kívüli szülésnek lehetett részese. Dézsi Réka mesél.

Réka esete ennél árnyaltabb: első gyermekét kórházban szülte, és bár horror sztoriról szó sincs, mindvégig úgy érezte, elvesztette a kontrollt a teste fölött. Noha orvosával megbeszélték, hogy hagyják a dolgokat a maguk természetes medrében haladni, végül mégis sor került a gyorsításra, méghozzá azért, mert "ha nem adom be ezt az injekciót, a vajúdás holnaputánig is elhúzódott volna." Réka természetesen egy szót sem szólt volna a beavatkozás ellen, ha a babája veszélyben van, de magát a vajúdást szerette volna a maga természetes ütemében végigvinni, amíg minden rendben van.

Felvetem, hogy valóban számít-e, milyen maga a szülésélmény, ha a végeredmény ugyanaz - és bár Réka ezt az álláspontot is megérti, hozzáteszi: a szülés - bárhol is történjék - egy kút, amihez újra és újra visszajárunk inni. Ha csalódást keltett, esetleg traumatikus volt, az egy életen át hatással lehet önértékelésünkre, önmagunkba és a világba vetett bizalmunkra. És hát miért is lenne negatív, ha egyszer lehet pozitív is?

"Amikor a születésházban jártam, megdöbbentett, hogy milyen emberi az egész: bejön a vajúdó nő, kap egy teát, egy tányér finom ételt, ott lehet a családja, és a bába mindig közvetíti, mi történik éppen, a következő lépést közösen mérlegelik, az ember partner a folyamatban, nem pedig tárgy. Akkor értettem meg: jé, ezt így is lehet!

Amikor aztán a második gyerekemmel voltam várandós, hosszas mérlegelés után megkértem az orvosomat, hogy vizsgáljon meg, és mondjon véleményt, erre ő azt mondta: bármennyire is szeretné, nem tud olyan indokot felhozni, ami miatt ne szülhetnék kórházon kívül." Ez az opció Réka számára a már említett lelki okokon túl azért is fontos volt, mert nem tudta elképzelni, hogy hároméves kisfiát, akit akkor még szoptatott, napokra magára hagyja.

De vajon fontosabb-e egy csésze tea és a család közelsége, mint a biztonság?

Kiderül, hogy otthon szülés esetén a várandósgondozás ugyanúgy lehet alapos, a bába magára az eseményre rengeteg műszert hoz magával, a születésházban pedig számos orvosi eszköz is jelen van megfelelő, steril körülmények között.

Réka elmondja, hogy a kórházakban a sürgős beavatkozást igénylő komplikációkat igen gyakran mesterséges beavatkozás okozza, de valóban, létezhetnek előre nem látható, azonnali lépéseket igénylő problémák is. Ugyanakkor ne feledjük: sürgősségi császár esetén a kórházban a műtő sem másodpercek alatt áll fel, 8-10 percre szükség van a legjobb esetben is.

Réka dúlaként azt is látta, hogy az otthon szülés gátja - amikor a nő végül a kórházban köt ki - igen gyakran a tudatalatti félelem: többször is előfordult már, hogy az anyát saját kérésére kórházba vitték, ahol aztán pillanatokon belül - bármiféle beavatkozás nélkül - megszült. A kulcs ugyanis a biztonság: mindenki ott szül "könnyebben", ahol biztonságban érzi magát.

"Én is jártam már olyan osztrák magánkórházban, ahol azt mondtam, itt szívesen hoznám világra a gyermekem, de olyanban is, ahol azt mondtam: itt még vécére sem igazán mennék el" - teszi hozzá Réka. Éppen ezért a cél nem az volna, hogy egymás torkának essenek az otthon szülés- és a kórházpártiak, hanem az, hogy a két rendszer egymással összehangoltan működhessen, és a nők megfelelő tájékoztatásban és képzésben részesüljenek, hogy valóban felelős döntést legyenek képesek hozni az anya, a gyermek, a család érdekében.

"Számos szülés részeseként én egyfajta privilegizált helyzetben voltam: a megfelelő bábát és dúlát találtam meg, akikben bíztam, és mellettem állt az orvosom is, aki biztosított afelől, hogy vele együtt készen áll a műtő, ha mégis baj lenne - foglalja össze a lényeget Réka. - Az volna az igazi, ha erre mindenkinek nyílna lehetősége... Nos, én ezen dolgozom."

Nyitókép: Shutterstock