A tériszonyos Zsófi esete a műugrás döntővel

Hatalmas műugrás rajongó vagyok! Engem már az is ámulatba ejt, hogy felmernek menni a toronyba. De tényleg.

Olyan tériszonyom van, hogy a kissámlin is hiszti rohamot kapok, ha le kell venni valamit a legfelső polcról. Engem vasvillával sem tudnának felkergetni oda, a leugrásról már nem is beszélve...

Forrás: Jónás Zsófi saját fényképe

A műugrók pedig nemhogy fel mernek menni, olyan játszi könnyedséggel ugranak le mindenféle csavar meg forgás kíséretében, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kb. mint amikor én átsétálok az Andrássy úton. Így az első jegy, amit megvettem a vizes világbajnokságra, az a 10 méteres férfi torony döntője volt. Élőben is látni akartam ezt a hihetetlen teljesítményt.

Kína diadala a toronytól a vízig

Az elmúlt években a műugrást a teljes kínai hegemónia jellemezte. Senki nem csinálja náluk precízebben. Forgási sebességük és merülési technikájuk páratlan. Tavaly Rióban egy darab aranyat tudtak elhappolni az orruk elől a britek, a többi 7 kínában landolt.

Szerették volna elhozni Budapesten is az összes aranyat, de ez most nem sikerült. Több olyan számban is legyőzték őket, amire nem is gondoltak volna. Uszodai pletykák szerint az első nap után, amikor is 2 aranyat is elvesztettek, azonnal válság megbeszélést tartottak a kínai vezetők.

Végre eljött a szombat és elindultam a kis brit zászlómmal szurkolni az én személyes kedvencemnek, Tom Daley-nek. Tomnak már egyszer sikerült a lehetetlen, nyolc éve a római világbajnokságon mindössze 15 évesen megnyerte a toronyugrást. Nagyon bíztam benne, hogy ez most is összejön!

Forrás: Jónás Zsófi saját fényképe

A Dagály Aréna tényleg gyönyörű, még sosem voltam ekkora uszodában. A hangulat pedig nagyon jó volt, annak ellenére, hogy itt nem ugrálva és ordítva bíztatják kedvencüket a szurkolók. De a majdnem teltház nagyon jó hangulatot adott a versenynek. Még sosem láttam ennyi embert műugráson. El sem tudom képzelni, mi lesz itt az úszás döntők alatt...

SHE

De térjünk vissza a toronyugrásra. Odaérve gyorsan realizáltam, hogy nem csak én vagyok nagy Daley rajongó. A fél uszoda érte volt oda. A nagy bíztatásnak meg is lett az eredménye. Tom megnyerte a döntőt.

Igaz, a legutolsó ugrással - így gyakorlatilag az egész uszoda lélegzet visszafojtva várta a pontokat. Majd amikor megjelentek a kijelzőn, akkora ováció a tört ki, mintha legalábbis egy honfitársunk nyert volna. Én még mindig kicsit be vagyok rekedve. De megérte.

Jobban nem is alakulhatna nekem ez a világbajnokság! És mi minden van még hátra! Ma rajtol az úszás, ami remélhetőleg még sok mámoros percet fog okozni nekünk szurkolóknak!

A cikk megjelenését a Bp2017 Nonprofit Kft támogatta

Nyitókép: Origo - Szabó Gábor 

    Ezt olvastad már?