Te fel tudod dolgozni a téged ért traumákat?

Miskei Anikó, pszichológus összefoglalta, hogy mi is ez a poszttraumás stressz szindróma - mert a gyógyulás felé vezető út első lépése, hogy egyáltalán felismerjük: segítségre van szükségünk.

Meglepően sok embert ér élete során valamilyen traumatikus élmény. Ezek olyan események, melyek váratlanul következnek be, így nem lehet rájuk felkészülni.

Például támadhat olyan érzése az érintettnek, mintha kihúznák a lába alól a talajt. Minden értelmetlenné válik, és megrendül a korábbi biztonságba vetett hite. Megkérdőjeleződik minden, amit addig a világról vagy az élet értelméről gondolt - és arról, hogy milyen mértékben tartja kézben a saját életét.

És nagyon nem mindegy, hogy milyen válaszokat talál ezekre a kérdésekre!

Például, ha valakit baleset ér, az első időszak a testről és a gyógyulásról szól. Szerencsés esetben ez viszonylag gyorsan megtörténik. Azért is nehéz helyén kezelni a PTSD-t, mert már éppen azt hihetné az ember (és a környezetében élők), hogy a nehezén túl vannak, de ekkor jelentkeznek a pszichés tünetek:

• Például a baleset képei váratlanul betörnek az áldozat tudatába, és kisfilmszerűen újra és újra leperegnek a jelenetek.
• Vagy éppen rémálmok formájában éli újra az illető a balesetet, és félelemtől riadtan, tehetetlen dermedtségben ébred.

Ezután elkezd kerülni mindent, ami összefüggésbe hozható a balesettel. Sok esetben képtelen felidézni az esemény részleteit. Mivel nincs biztonságérzete, úgy érzi: állandóan készenlétben kell állnia az ismeretlen veszély elhárítása érdekében. És így bizony nehéz aludni. Ez fáradtsághoz, fokozott irritációhoz, dühkitörésekhez és koncentrációs nehézségekhez vezethet. Elindulhat egyfajta szociális elszigetelődés, ami további problémákhoz vezethet.

A felépülés folyamata

A traumából való felépülés első fázisában arra kell törekedni, hogy az áldozat visszaszerezze biztonságérzetét mind a testére vonatkozóan, mind pedig a kapcsolatai stabilitását illetően. Ez néhány naptól kezdve akár hosszú hónapokon keresztül is eltarthat.

A következő fázisban elkezdődik a visszaemlékezés és a gyász - ami az események és érzések szavakba öntésével történik.

Az utolsó fázisban megtörténik a trauma integrációja. Ez azt jelenti, hogy az illető elfogadja: mindaz, ami vele történt, ugyan az élete része, de nem az egyetlen dolog, ami meghatározza őt és az életét. Ezalatt újrafogalmazza magát, és akár a jövőre vonatkozó terveit, céljait is.

A poszttraumás növekedés, ami azt jelenti, hogy az átélt szörnyűségeket képes valaki erőforrásként felhasználni.

Miskei Anikó

Nyitókép: iStockphoto