És - sajnos vagy nem sajnos - egyre több ilyen beszélgetést hallok szerte a világban. Félreértés ne essék, nagyon színvonalas érvelésekről beszélek - nem csalfa férjek bormámoros háborgásáról!
A monogámiát "egy a letűnt kor mesterségesen ránk erőltetett béklyójának" tartó vitapartnerünket elég nehéz meggyőzni.
Mivel addig objektivizálják, racionalizálják és csupaszítják le a dolgokat, amíg végül nem igazán marad kézzelfogható ellenérv azok kezében, akik még hisznek az örök hűségben.
Ott állunk mi, "maradi monogámok", és csak azt érezzük, hogy nincs ez így rendjén!
Kell itt lennie valaminek, ami miatt a legkevésbé sem tehető egyenlőségjel a "a páromon kívül mással is szexelek" és a "páromon kívül mással is szoktam edzeni/ebédelni/táncolni" közé!
Na, engem ez napokig nem hagyott nyugodni! És így álmatlan éjszakáimon végiggondoltam, hogy mi is az, ami miatt egy párkapcsolatban nem szerencsés, ha testiség szempontjából nincs kizárólagosság.
Szerintem még a legszűklátókörűbb monogámia-hívő sem hagyná el a párját, ha az a bizonyos húsdarab pusztán azért lenne 10 percig máshol, mert fegyvert szorítottak az illető fejéhez, esetleg bedrogozták. De az aktus (szinte) sosem csak aktus! Van előtte flört, közös nevetés, pajkos célozgatások, rosszabb esetben kitárulkozó beszélgetés, közös titkok, apró simogatások, egymás nyakába szagolás, izgalom, szenvedély, összebújás, és a többi, és a többi, és a többi...
És talán az az igazi "árulás", hogy ezeket mással éli át az, akit szeretünk - míg az aktus maga csak hab a tortán...
Valamiért mégis könnyebben megbocsátható, ha nem kerül "hab a tortára". Akkor az egész flörtölős, simogatós, nevetgélős rész is kevésbé fájdalmas, ha az utolsó pillanatban észbe kap a csalfa férj/feleség, és kitépi magát a szerető karjaiból. De miért?
Mert az érzelmeket az agy szimbólumokon keresztül tudja értelmezni. Gondoljunk csak bele: álmaink is olyan képekből, jelenetekből állnak, amik az általunk átélt élményeknek feleltethetőek meg. Munkahelyi leépítésük után például sokan zuhanásról álmodnak.
Így szimbólumok segítségével tudunk megélni, kifejezni érzéseket is - ezeket úgy hívjuk, hogy gesztusok. És ha én azt akarom kifejezni, hogy van egy ember, akivel olyan kapocs fűz össze, mint senki mással - vagyis ő a szerelmem -, akkor kell, hogy legyen valami, amit csak vele élek át!
Ez Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni esetében a vers volt. Így Fanni egész jól viselte, amikor Radnótinak szeretője volt. Hiszen neki "megmaradtak a versek" - mint összetartozásuk szimbóluma!
De ha te nem születtél ennyire elvontan művészi gondolkodásúnak, jobb, ha megmaradsz az emberi evolúció 150 ezer évében belénk ivódott gesztusrendszerénél! Vagyis párkapcsolati összetartozásodat a szexualitáson keresztül fejezed ki.
Nem véletlenül emlegettem fel azt a 150 ezer évnyi evolúciót!
Mert hát az emberiség történelme során a monogámia volt az uralkodó párkapcsolati forma - eleinte gyakorlati génátörökítési szempontok, később pedig vallási nyomás hatására.
És bizony, genetikánk alkalmazkodott ehhez! Apasági tesztek ide, egyházak hanyatlása oda - de úgy néz ki: még nem telt el elég idő ahhoz, hogy ez a bennünk élő kód felülíródjon. Márpedig ennek köszönhetően a szexuális együttlét során oxytocin termelődik szervezetünkben. És ez a hormon többek közt erősíti a kötődés élményét is.
Szóval kedves Egyéjszakás Kalandorok! Van egy rossz hírem a számotokra: nincs olyan, hogy teljesen érzelemmentes szex! Hiába nem érzel semmit - esetleg a nevét se tudod - aktuális partnered iránt, az aktus hatására elkezdesz többé-kevésbé kötődni.
Ez miért baj?
Mert minden hosszútávú kapcsolatban vannak mélypontok - de tudatos válságkezelés segítségével a legtöbb hullámvölgy áthidalható. Hiszen kötődünk a másikhoz! Ám ha ilyenkor bedobunk a szituációba egy harmadikat, az összezavarhatja a párkapcsolati válságkezelést! Hiszen előbb-utóbb akkor is elkezdünk a szerető iránt kötődést érezni, ha eleinte csak egy szimpla szexkapcsolatként tekintettünk rá.
Biztos van ilyen is. Bizonyos szintig meg kifejezetten elképzelhető jelenség, hogy valaki több embert szeressen! De fontos tisztázni: mit értünk "szeretni" alatt?
Egészen elismert szakemberek állítják, hogy minél intenzívebb lelki intimititást élünk meg egy másik emberrel, annál teljesebb életet élhetünk.
És bizony egyetlen emberrel is marha nehéz ám igazán elmélyült, őszinte lelki kapcsolatot kiépíteni - nemhogy többel! Ráadásul sok időbe is telik az építkezés... És - ahogy a közgazdaságtan tanárom mondaná - mivel az idő véges jószág, sajnos a mennyiség bizony a minőség rovására szokott menni.
Mindezzel együtt persze nem érdemes egy félrelépés miatt "otthagyni csapot-papot, családot, svájci hitelt". Mert a megcsalás nem érzelmi cián, hogy törvényszerűen egy csapásra megöljön egy kapcsolatot! De legyinteni sem lehet, hogy "Hát hoppá, megesett!". Kitartó munkával helyre lehet állítani a bizalmat - ám a rendszeres hűtlenkedés szinte garantáltan kikezdi a legstabilabb kapcsolatot is!
És most jöjjön a fekete leves: igen, tényleg létező jelenség, hogy valakit a "vére" hajt! Általában férfiak szoktak előhozakodni az evolúciósan beléjük kódolt "magszórási késztetéssel". Ám ez egy elég demagóg érvelés...
Ha minden ősidőkből származó - és a civilizáció során okafogyott - késztetésnek teret engednénk, akkor mi, nők, csak a mamutvadászatra alkalmas izomkolosszusba szeretnénk bele, illetve tompa tárgyakkal vernénk agyon mindenkit, aki felidegesít minket.
Ha képes vagy visszafogni magad olyankor, amikor legszívesebben agyoncsapnád a főnököd, akkor hidd el, a szexi titkárnőd okozta kísértést is el fogod tudni nyomni!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.