Három pasim van, és tudnak egymásról

A poliamoria nem más, mint egy konszenzusos "nem-monogámia". Vagyis ő és párjai - és párjai párjai - nem hisznek abban, hogy egy ember csak egy valakit szerethet egyszerre. De hogy működik ez a gyakorlatban?

- kapom meg számtalanszor a kérdést. Néha nem egyszerű poliamornak lenni. Máskor pedig a legcsodálatosabb.

A legjobban talán azt szeretem, mikor az egyikük aggódik a másikért:

Teljesen elolvadok tőle, mikor drukkolunk egymásnak, hogy a többi kapcsolatunkban is minden rendben legyen.

Alap, hogy többszerelműként nagyon jónak kell lenni logisztikában. Google naptár nélkül már élni sem tudunk. Hisz csak úgy tudunk programokat egyeztetni, ha mindenki tudja, mikor ér rá a másik, a harmadik és a negyedik. Amikor Krisztián a másik barátnőjénél van, akkor én nyugodtan elutazhatom Lacihoz.

Számomra a legproblémásabb, mikor új szerelem jön: az még nehezen megy nekünk. Igaz, még csak másfél éve vagyunk polik, azóta kísérletezünk csak ezzel az életformával.

Igenis van féltékenység. Meg kell szokni, meg kell szeretni, hogy van egy másik is rajtunk kívül. Bizony, ez nehéz, de szerencsére lehetséges. És utána valami igazi csoda jön.

Nekünk az vált be, hogy mindenki ismerjen mindenkit. Ha nem egy ismeretlen az, akivel a szerelmed eljár randizni, hanem egy kedves barátod, úgy könnyebb. Nekünk legalábbis az. Én azt vettem észre, a szerelmeim addig féltékenyek egymásra, míg meg nem ismerik egymást. És én is jobban viselem a többi nőt, ha már találkoztam velük.

Amíg nem ismerem meg a "másik nőt", addig úgyis a legveszedelmesebb rémképeket fogom megalkotni magamban róla. Lelki szemeim előtt egy dögös, hosszú combú, szuperizgalmas és megértő nőt fogok látni, aki sokkal jobb nálam az ágyban. De ha megismerem, és látom, hogy neki is vannak hibái, ráadásul egészen hasonlóak az enyémekhez.

Nálunk tehát alapvető, hogy bemutassunk mindenkit mindenkinek! Csináljunk közös programokat! Azért is, mert így nem szükséges mindent felosztani egymás között. Nem kell feltétlenül választani:

• Ki aludjon nálam?
• Melyikükkel menjek a fesztiválra?
• Vagy kit vigyek haza a családi ebédre?
• Ha ráérnek, és van kedvük, mehetünk többen is. Miért is ne?

A legviccesebb nehézség mégis az volt, mikor rájöttem: én nem tudom megengedni magamnak, hogy Lacit öleljem Krisztián orra előtt. Fordítva ment, de az új pasit nem tudtam a régi előtt szeretni. Úgy éreztem, mintha megcsalnám.

Sokszor nehéz. Nehéz a féltékenységgel és nehéz, hogy nem tudsz sokfelé szakadni. És sokadszor nehéz megbirkózni a külvilág rosszallásával. Ezzel mondjuk nekem nagy szerencsém van (vagy ügyesen választok barátokat) senki sem ellenzi nyíltan azt, ahogyan élek. Hiszen látják, hogy én így vagyok boldog, és nem akarom ezt ráerőltetni senki másra.

De a legnehezebb talán az, mikor olyasvalakibe szeretsz bele, aki nem poli, és nem is vágyik rá, hogy az legyen! Akkor aztán jön a hosszú vívódás. Hisz' ő azt szeretné, hogy csak ő legyen neked, viszont tudja, máshogy nem kaphat meg -, így meghasonul. Értékrendszere ellenére cselekszik, és folyamatos konfliktusban van saját magával. Hány ilyenről hallottam - és fordítva is! Rengetegen próbálják erőszakkal magukra kényszeríteni a monogámiát, holott nem nekik való.

Nyitókép: iStockphoto