Te pedig könnyedén kicseréled a körtét. Miután ez megtörtént, a fejéhez vágnád, hogy "Nem igaz, hogy erre sem vagy képes! Nézd, nekem milyen könnyedén ment!" Ugye, hogy nem?
Tudom, ez egy egyszerű, buta példa, de jól szemlélteti, hogy sokszor nem azonos lehetőségekkel indulunk egy szituációban. És amíg a fizikai különbségek azonnal szembetűnnek, addig a lelki eltéréseinket sokkal nehezebb meglátni.
Na, valahol itt csúszik el a kommunikáció két ember között. Mert csak a saját szűrőjükön keresztül képesek látni a másikat, annak cselekedeteit és gondolatait.
Most nem arról az általános problémáról szeretnék beszélni, amikor valaki csőlátású, és egyszerűen képtelen meghallgatni más véleményt is, beengedni az övétől eltérő gondolatot. Velük sokkal alapvetőbb gondok vannak. Most azokról lesz szó, akik TÉNYLEG szeretnének megoldást találni a konfliktusaik során - és nem csak le akarják nyomni a saját álláspontjukat a másik torkán.
Mert bizony hiába van meg a szándék, hogy megértsük a másikat, ha közben a saját magunkkal szemben támasztott elvárásainkat vetítjük rá. Amit magamtól elvárok, azt tőled is elvárhatom.
Akiknek ilyen mondatok hagyják el a száját, csak azt nem veszik számításba, hogy mi, emberek, a legkevésbé sem vagyunk egyformák. Egy ilyen érveléssel azt kommunikálják, hogy: "Csak az eredmény számít. Ha én ennyit tettem bele a kapcsolatba, akkor neked is ennyit kell. Mert így leszünk egyenlően benne."
Arra viszont kevesen figyelnek, hogy ki mekkora utat tesz meg, mennyi energiát fordít arra, hogy eljusson a közös pontig. Ha valaki alapvetően rendetlenebb, nem zavarja annyira a kupi, akkor jobban oda kell figyelnie, hogy változtasson az életmódján. Ha valakinek rossz az időérzéke, és rosszul méri fel, hogy egy teendő mennyi időt vesz igénybe, annak sokkal jobban figyelnie kell, hogy mikor kell elkezdenie készülődni. Egyáltalán nem biztos, hogy téged nem vesz elég komolyan, neki egyszerűen csak dupla annyi energia ezen a hiányosságon felülemelkedni, mint neked.
És akkor rá is térhetünk egy kényes témára, amely igencsak tipikusnak mondható: az eredménytelen kommunikáció.
Ha te egy nyitott, kommunikatív ember vagy, akiről még a közértes néni is tudja, ha éppen szerelmi bánata van, akkor valószínűleg a párodnak is könnyebben fogsz beszélni az érzéseidről. De ha ő zárkózottabb, ha eddig azt tapasztalta, hogy a problémáit magának, egyedül kell megoldania, akkor neki sokkal nehezebb lesz ezen változtatni.
Félhet az érzelmek kimutatásától, gyengének, kiszolgáltatottnak érezheti magát. Félhet, hogy újra sérül. Ezért az ő szájából sokkal nagyobb súlya van minden olyan szónak, amit az érzelmeiről mond. Mert ami neked csak egy könnyen átugorható kis ároknak tűnik, az lehet a másik szemében rettenetes szakadék.
Persze azt fontos felismerni, ha alapvető dolgokat nagyon különbözően láttok, mert akkor nem biztos, hogy együtt tudtok működni. De amíg egy munkatársaddal kapcsolatban nem feltétlenül annyira fontos, hogy megtaláljátok a közös nevezőt, egy párkapcsolaton belül ez elengedhetetlen lenne.
Ehhez pedig az kell, hogy ne azon kezdj el gondolkodni, hogy te az ő helyében mit tettél volna, mekkora eredményt értél volna el, hanem, hogy ő a saját lehetőségeihez képest mennyi energiát fektetett bele abba, hogy elérjen oda, ahol most tart. Mert lehet, hogy az sokkal több, mint amennyinek elsőre látszik.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.