Tudásra, tapasztalatra, kalandokra szomjas fiatalként elhittem, hogy bárki lehetek, és bármit megteremthetek, amit csak akarok. Ahogyan a mesehősök számára nem léteznek korlátok, számomra sem létezett lehetetlen, csak az ITT és MOST fogalmát ismertem.
De időközben valami megváltozott, és hiába keresem a régi énemet, nem akarnak a helyükre kerülni a puzzle darabok. Talán akkor indult el az átalakulásom, amikor elkezdtem hallani a körülöttem élő felnőttek hangjait, egymással teljesen ellentétes üzenetekkel:
Azt hiszem, így transzformálódtam mindent túlagyaló, kattogó felnőtté. És itt kezdődött meg az én igazi belső csatám, ami a mai napig tart. Ifjúkoromban versekkel, mesékkel próbáltam meg kifejezni a bennem élő sokféleséget. Most a félelmekkel, a szorongással, a tépelődéssel kötöm le a felesleges energiáimat. Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok én, és mit akarok az élettől.
Persze azért néha kibújok a csigaházamból, és közel merek engedni másokat magamhoz. Ha fenyegetően közeleg a melankólia és az önsajnálat, gyorsan kitalálok valamit, amivel próbálom elfojtani a frusztrációimat. Például kiposztolok olyan fotókat, amiken szexinek és kiegyensúlyozottnak látom magamat. Megiszom egy üveg rozét, amitől rózsaszínnek és tökéletesnek tűnik a világ - legalábbis másnap reggelig.
Elkezdek gőzerővel edzeni, hogy eltüntessem az ocsmány zsírpárnáimat. Randizom valakivel, aki kizökkent a hétköznapok szürkeségéből. De sajnos ez a "kurva jól vagyok" állapot csak ideig-óráig tart. Fogalmam sincs, hogyan térjek vissza ahhoz a felszabadult, hittel teli lányhoz, aki régen voltam.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.