Nem is gondolnád, hogy egy felnőtt ember életét mennyire megkeserítheti, ha elfelejtették otthon megtanítani szeretni.
Sokan úgy vélik, hogy a családon belüli szeretet teljesen egyértelmű, ezért nem kell beszélni róla. Hiszen anyuka főz, mos és takarít a csemetéjére, apuka meg lapátolja haza a lóvét. Ezekkel minden lehetséges körülményt megteremtenek a felnövő gyermeknek, hogy tanulni tudjon, és felkészíteni magát a nagybetűs életre. Ezek valóban nagyon fontos dolgok, de mi van a belső munkával?
Kérdezd meg magadtól!
Te hányszor beszélgettél gyerekkorodban a szüleiddel a szeretetről? Volt szó arról, hogy mit jelent barátságot kötni valakivel, vagy, hogy mit jelent a szerelem? Ha ezekre mind igennel tudsz válaszolni, akkor szerencsésnek mondhatod magad.
Ugyanis nagyon sok családban úgy kezelik az érzelmi érést, mint a parlagfüvet: mindenki tudja, hogy létezik, és foglalkozni kéne vele. De a gyomlálás olykor kellemetlenséggel jár, ezért inkább hagyjuk csak úgy burjánzani.
A szülők nem foglalkoznak az érzelmekkel, mintha azok nem is léteznének. Nem ültetik le a kölyköket, hogy beszéltessék őket a bennük zajló kapcsolati ügyekről, sem barátság, sem szerelem, sem egyéb tekintetben. És szerintem ez azért van, mert sokan még felnőtt fejjel sem képesek nyíltan beszélni az érzelmeikről. Éppen ezért kerülik az olyan helyzeteket, amelyek során ezekkel kapcsolatban kérdéseket kaphatnának - akár egy gyerektől.
De milyen példát lehet így mutatni a kicsiknek?
A legszarabbat, ami csak létezik. Mert ezzel csak azt lehet elérni, hogy a gyerek is szégyelljen megnyílni, helyette inkább magában őrlődjön az érzelmeivel, és ne adja ki magát senkinek. Hiszen ezt látta otthon. Azok talán még könnyebb helyzetben vannak, akik legalább gesztusok formájában találkoztak a családjukban az egymás iránt kimutatott szeretettel. Mert ott azért elcsattan egy-két csók és puszi, néhány meghitt ölelés, amikből egy gyerek sokat tanulhat.
Mi van akkor, ha ezek hiányoznak?
Könnyen megtörténhet, hogy az illetőnek felnőttkorára nem alakul ki a szeretet kinyilvánításához szükséges eszköztára. Ez azt jelenti, hogy az érzelmek megszületnek benne, csak nem tudja vagy nem meri kimutatni őket. Emiatt pedig komoly megpróbáltatások elé kerül majd, hiszen minden értékes emberi kapcsolat az érzelmek kinyilvánításán alapul.
Ezért én úgy gondolom, hogy egy kicsit át kellene helyezni a hangsúlyt: kicsit kevesebbet törődni a materiális fejlesztéssel, és többet az érzelmi intelligencia finomításával. Mert hát tök jó, ha az illető álmából felkeltve is tudja a csonka gúla térfogatának kiszámítási képletét, de talán az még jobb lenne, ha őszintén merne szeretni.
Az érzelmi intelligencia fejleszthető, komolyan!
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
