5 dolog, amit senki nem mondott el a kismamaságról

1. Szoptatás

Hadd kezdjem a legkeményebbel: a szoptatás fáj! Az elején még új az egész, lassanként szoktok hozzá egymáshoz. Nekem a csecsemős nővérek azt mondták a kórházban, hogy maximum 20 percig legyen a baba az egyik mellemen, aztán a másikon. Aha! Ez azóta sincs így: előfordul, hogy a vacsi 45 percig is eltart a kicsinek. Ennek az lehet az eredménye, hogy felázik a mellbimbó és kirepedezik - rosszabb esetben akár véresre. De ez az állapot szerencsére megelőzhető mellbimbóvédő krémmel. Tehát no para, van megoldás! A lényeg, hogy ne ess kétségbe, hanem kérj segítséget! Erre vannak nagyon hasznos csoportok például a facebookon, azonban a legmegbízhatóbb információt a La Leche Liga Magyarország weboldaláról szerezhetjük.

2. Etetés

Aztán nézzük a szoptatással szorosan összefüggő evés témakörét! A kórházból eleve csak akkor engedik haza a kisbabádat, ha nem veszít többet 10%-nál a születési súlyából. Ezt nagyon komolyan veszik! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ami velünk is megesett: a csecsemős nővérek előszeretettel nyomnak tápszert a babákba - esetünkben annak ellenére, hogy nyomatékosan közöltem: NEM kívánok anyatejen kívül mást adni a gyermekemnek. Ezt is el lehet kerülni: ha nem adjuk le a babát a csecsemős osztályon. De szerintem szülés után a kismamák nagy többsége örül, ha alhat, a többi napon meg minimum zuhanyzás alatt muszáj a csecsemősökre bízni a kisdedet.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak - gondolom - minden friss anyuka fejében. Én ennek úgy vetettem véget, hogy az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem. Igen, szembeszálltam minden ellenvéleményt formálóval (mint például anyukám és úgy általában az idősebbek)! Továbbá - mikor már az idegösszeomlás szélén álltam - elmentem szépen, és kölcsönöztem egy csecsemőmérleget. Ezzel aztán nyomon tudtuk követni először azt, hogy mennyit eszik a bébi, később pedig, hogy mennyit hízik. Eleinte hülyeségnek tartottam amúgy a gyerek méricskélését, gondoltam, majd elég lesz havonta a védőnőnél. De be kellett látnom, hogy nagyon megnyugtató tud lenni, ha látod: szépen gyarapodik a poronty.

3. Alvás

Következzen a soron levő fontos kérdés: az alvás! Vannak olyan szerencsés szülők, akiknek a babája már egészen pici korban átalussza az éjszakát. Nos, a mi kis éhenkórászunk nem ezen illedelmes csecsemők táborát erősíti. Ugyanis ő éjjel is eszik, általában két-három alkalommal. Be kell valljam: az elején ez nagyon zorall volt - de én csesztem el. Tudniillik, minden alkalommal kivettem a gyerekemet az ágyából, ölben megszoptattam, aztán meg persze az istennek nem akaródzott neki visszaaludni...

4. Orvosi vizsgálatok

Hadd térjek ki a továbbiakban az orvosi vizsgálatokra! Először is, a gyermekorvos nálunk a baba egészségügyi könyvébe írja a következő időpontunkat. Aha, csak éppen erről nekünk nem szólt - így én telefonáltam, hogy mikor menjünk a két hónapos oltásra, és így csúsztunk vele 3 hetet. Ugyanis noha volt időpontunk, erről nem tájékoztattak, előbb pedig nem volt másik időpont... Szóval a gyermek "kis könyvét" nem árt forgatni!

5. Sírás

És végül jöjjön a mumus, minden szülő rémálma: a sírás! Olvastam előre mindenfélét arról, hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni a babák sírásait. Nos, totál értelmetlen volt az egész, ugyanis elárulok egy titkot: nem a netről fogod megtudni, hogy miért sír a gyereked! Ez nagyon nehéz, de körülbelül 2-3 hónapos korára már összerázódtok annyira, hogy 90 %-os biztonsággal el tudd dönteni magadtól is, hogy miért sírdogál. Szóval nyugalom: van remény!

Utólag már persze könnyű okosnak lenni - de hátha az én kínjaim másnak segítenek! Plusz, ha van időd (vagy inkább lesz, ahogy cseperedik a baba), ajánlok egy nagyon informatív és kedves dokumentumfilmet! A babák titkai a címe és a BBC Earth vetíti rendszeresen, de online is elérhető. Garantáltan jó kedvre fog deríteni a film, ami számtalan érdekességgel szolgál a babák első 2 évéről!

Nyitókép: iStockphoto