Üzenet azoknak, akik szerint hülyeség a Women’s March…

De nem is érti igazán ezt az egész felhajtást, mert a nők helyzete már évtizedek óta normalizálódott. És ugyanolyan esélyeik vannak az élet minden területén, mint a férfiaknak. Nos, számukra van egy rossz hírem: Igenis, szexisták vagytok!

A hétvégén volt Washingtonban a "Nők felvonulása" (Women's March). Az esemény résztvevői az alapvető emberi jogokért, és azon belül kiemelten a női jogokért álltak ki. Több amerikai és európai város is követte a példájukat. Budapesten is volt egy kisebb megmozdulás.

Sok ismerősömmel beszélgettem erről azóta, és többen (a nők közül is) így reagáltak:

• "De nem értem, erre miért van szükség?
• "Nincsenek elnyomva a nők!"
• "Én nem kértem, hogy értem vonuljanak fel! Köszönöm, nem kérek ebből."
• "Azért csomó dolgot mi nők, túl komolyan veszünk, nem kell mindenen felkapni a vizet!"
• "Ma már azért teljesen jó a nők helyzete, van szavazati joguk meg minden, nem értem, miért tüntetnek?"
• "Most milyen emberi jogokért tüntetnek, de hát tök szabad országban élünk!"

Sok cikk is született a témában, és a Facebook-on konstatáltam: minden úgy zajlik, ahogy szokott. Nagyrészt férfiak kommentelgetnek a cikkek alatt, és szépen megbeszélik a nők feje felett: miért is nincsenek elnyomva, és liberális hiszti ez az egész.

Én azt gondolom, alapvetően elégedett vagyok az életemmel. Jó és biztonságos környéken élek, ahol sok park és játszótér van, tele vidám családokkal. Reggelente megiszom a kis kávémat, és megeszem a reggelimet, majd elindulok dolgozni. Sőt, a legtöbb esetben otthonról dolgozom, ami elég sokat könnyít az éltemen a házimunkák elvégzése szempontjából.

Munka után elmehetek edzeni, találkozhatok a barátaimmal, minőségi időt tölthetek a párommal. Hétvégente kirándulok, sétálok, és egyszer-egyszer el tudok menni egy étterembe vagy egy fürdőbe is.

Mindezek ellenére tisztában vagyok azzal: nagyon sok nő van az országban, akik álmodni sem mernek ilyen életről. És valószínűleg nem is lesz esélyük hasonlóra. És nem azért, mert nem próbálkoznak eléggé!

És akkor most szeretnék feltenni egy kérdést:

Gondolkozz csak el rajta!

• Azt állítod, hogy nem érzed magad elnyomva.
• Nem gondolod, hogy másodrendű lennél.
• Azt gondolod, hogy nem nézed le a nőket.

Most csak találgatok, de azt gondolom, ezt arra alapozod, hogy Neked tényleg meghallják a hangodat, és a legtöbb helyzetben egyenrangúként bánnak Veled.

Vagy Te nem viselkedsz szexistán, mindig tisztelettel bánsz a nőkkel. Szóval azért gondolkodsz így, mert soha nem voltál még ilyen helyzetben. Vagyis a Te környezetedben nem fordul elő ilyesmi.

Hogy vannak odakint, a te mikrokörnyezeteden kívül egy csomóan, akiknek igenis a mindennapi valóságuk része a diszkrimináció? Ők azok, akiknek nincs lehetőségük, vagy nem mernek felszólalni.

• Kellett valaha választanod az egészséged és a gyermeked között?
• Előfordult már, hogy döntened kellett: cipőt vegyél a gyerekednek, vagy kiváltsd a gyógyszered?
• Halasztgattad már valaha évekig az éves mammográfia vizsgálatot amiatt, mert nem tudtad kire bízni a gyerekeidet?
• Voltál valaha szexuális zaklatás vagy bántalmazás áldozata? Fenyegetett vagy zsarolt valaha az ex barátod?
• Van olyan ember a környezetedben, aki mellett nem érzed biztonságban magad?

Szerintem ezt nem kell magyarázni. Na jó.... azért mégis.

Az ilyen helyzetekben az áldozatnak nincs kontrollja az események felett. Nem tudja megakadályozni, hogy leköpjék, hajánál fogva rángassák, falhoz lökjék! Vagy hogy a gyerekei hallják a szomszéd szobából, hogy valami rossz történik, és emiatt sírjanak. Ő meg próbál minél csendesebb lenni, hogy ne ijedjenek meg! Közben meg halálra van rémülve, hogy talán ma lesz az a nap, amikor a férje megöli.

Szerencsés vagy. És én is. Nem kell engedélyt kérnem hozzá. De sajnos nagyon sok nő van az országban, akinek igen. Így nem kell egy rakás szerencsétlenségnek éreznem magam.

Mit gondolsz azokról a borzalmas dolgokról, amik Indiában és Pakisztánban történnek a nőkkel? Igen, tudom... Sok borzalmas dolog történik a világban. Szomorú leszek tőle, ha hallom: savval öntik le vagy már kiskorúként prostitúcióra kényszerítik őket. De nem kell ilyen messzire menni. A saját hazámban is rengeteg nő van, aki nem a megfelelő bánásmódot kapja, és nem tudja elmondani a véleményét.

Ezek olyan dolgok, amikkel igenis törődnöd kéne. És megértened, hogy történnek ilyenek a világban. Még akkor is, ha nem tudsz róla! Nekünk, "szerencséseknek" - akik nem vagyunk elnyomva - kell kiállnunk azokért, akik nagyon is el vannak nyomva. Mert Ők ezt nem tudják megtenni. Ördögi kör ez: ha meg tudnák tenni, nem lennének elnyomva.

Így érkezünk el a "Nők felvonulásához".

Nem azért tartom fontosnak, mert én személyesen úgy érzem, hogy el vagyok nyomva. Azért szoktam részt venni az ilyen jellegű megmozdulásokon, mert én MEGTEHETEM. Sokan vannak, akik nem!

Én kiállok mellettük, és hangot adok a véleményüknek, amit soha nem mondhattak ki.

Nyitókép: Northfoto