Császármetészés vs. bioszülés

„Nullkilométeres" rezidensként , a császármetszés és a hüvelyi szülés örök párharcának elemzésével hajtom a fejem önként guillotine alá egy cikksorozat segítségével.

Mivel az utóbbi időben talán kissé igazságtalanul elszaporodtak azok az oldalak, kezdeményezések, ahol a „háborítatlan és természetes szülés" mellett kampányolnak, illetve ahol a hüvelyi szülés „vitathatatlan" előnyeit taglalják, úgy tartom korrektnek, ha kap egy kis teret a császármetszés is. Hátha kicsit lemoshatom szegényről azt a mocskot, ami az évek során rákerült.

Aki e pár mondat alapján azt gondolja, hogy minden kismamát rá akarok venni arra, hogy a pénzéhes szülész zsebébe csúsztasson egy vaskos borítékot az előre megbeszélt programcsászárért cserébe, az tovább se görgessen. Illetve pont, hogy de!

A cikksorozat első részében néhány példa segítségével kísérlem meg eloszlatni azt a tévhitet, miszerint ha egy orvos császármetszést javasol - annak ellenére, hogy az anya vagy a magzat élete nincs közvetlen és súlyos veszélyben -, csak pénzéhes lehet.

Forrás: iStockphoto/Simarik

 

Kell? Nem kell? Tilos? Kötelező?

A protokoll

A császármetszés napjainkban a leggyakrabban végzett hasi műtét. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre ritkábban jár szövődménnyel.

Mivel viszonylag „biztonságosnak" tekinthető, megfogalmazódott az igény - az orvosi javallat nélküli - a beteg (kérem, kössünk bele a szóba!) kérésére végzett császármetszés iránt is. Ennek oka a hüvelyi szülés szövődményeitől való félelem

A jelenlegi hazai álláspont szerint orvosi javallat nélkül, kizárólag a szülő nő (navégre, hisz a terhesség nem betegség vagy olykor mégis?) kérésére császármetszést nem végzünk.


Viszont máris itt egy kiskapu! A császármetszésnek nincs nincs abszolút feltétele és abszolút ellenjavallata sem - ez a mondat tökéletesen magyarázza, miért lehet a császármetszéssel visszaélni. Vagyis nincs olyan, hogy mikor TILOS elvégezni a császármetszést.

Viszont létezik úgynevezett abszolút javallat. Ilyenkor nincs mese, meg mérlegelés vagy győzködés, muszáj elvégezni és kész. Ez akkor fordulhat elő, ha hüvelyi szülésre egyáltalán nincs lehetőség, és császármetszés nélkül a magzat nem születhet meg. Ez nem szorul magyarázatra.

Sokkal „érdekesebb" az az eset, amikor csak relatív javallatról van szó! Mit is jelent ez?

Relatív javasolt a császármetszés, ha amúgy lehetséges hüvelyi szülés, de ez esetben az anya és/vagy a magzat elvesztésével, illetve egészségkárosodásával lehet nagy (!!!) eséllyel számolni.

Sokszor ilyen esetben a várandós foggal-körömmel kardoskodik a természetes szülés mellett. A császár mellett érvelő orvost, pedig pénzéhes, lusta mészárosnak kiáltja ki. Pedig attól, hogy közvetlen életveszélyről nincs szó, adott esetben pokoli következményekkel járó kockázatot jelenthet egy „bioszülés."

Forrás: iStockphoto/Kieferpix

Ráér? Sürgős? Most azonnal!

Gyakori tévhit továbbá, hogy a császármetszés kizárólag életmentő, akut műtét lehet, amit csak akkor kell elvégezni, ha minden kötél szakad. Hál' Istennek a valóságban nagyon nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy egy megfelelően előre időzített („programozott") császármetszéssel meg lehet (és meg kell!) előzni annak az állapotnak a kialakulását, ami akár az anyára, akár magzatára életveszélyt jelenthet. Ez az ún. elektív császármetszés, mely mind várandós, mind orvosa által optimálisnak ítélt időpontban történik.

Léteznek ezen kívül a „sima" sürgős császárok, melynél kb. 20-30 perc telik el a döntéshozataltól a magzat kiemeléséig.

És csak végső esetben jön az életmentő, alias „kétkesztyűs" császármetszés. Ebben az esetben az operáló orvosok mindkét kezükre két kesztyűt húznak, mert a bemosakodással is értékes percek vesznének el.

A terhesség nem betegség?

Ha valakinél kivágta a biztosítékot, hogy merészeltem "betegnek" nevezni a szülő nőt, kétségbe vonva ezzel annak az állításnak a mindenkori érvényességét, miszerint:

A terhesség nem betegség!

Akkor íme, itt a magyarázat, mellyel mosom kezeimet (itt van rá idő - haha).

Talán az egyik legfontosabb megelőző javallat mind anyára, mind magzatára nézve a leggyakrabban "terhességi mérgezésként", vagy "toxémiaként" (tükörfordítása a bizarr méregvérűség) emlegetett ún. preeclampsia, mely annyit tesz: eclampsiát megelőző állapot. Az eclampsia pedig az egyik legsúlyosabb szülészeti kórkép, melyet úgy kell elképzelni, mint egy súlyos, „klasszikus" epilepsziás görcsrohamot.

Eclampsia

Ezt gyakran extrém magas vérnyomás, erős fejfájás, hányinger, szikralátás vagy látáskiesés előzi meg. Eclampsiás roham esetén az anyára nézve az agyvérzés/fejsérülés, a magzatra nézve pedig a görcsroham következtében létrejövő lepényleválás és következményes akut oxigénhiány a legsúlyosabb szövődmény.

Definíció szerint a preeclampsia csak emberben ismert, terhességhez kötött, annak 20. hete után jelentkező magas vérnyomás, mely gyakrabban először szülőkön alakul ki és amelyet általában fehérjevizelés és gyakran más szervműködési rendellenességek kísérnek (pl. májfunkciózavar, vérlemezkeszám-csökkenés).

Ezt a jelenséget egyetlen szülész sem akarja látni és az a várandós, aki egyáltalán tud ennek létezéséről, még a gondolatától is megborzong - nem véletlenül.

A várandósság tehát igenis terhesség, mitöbb, betegség - preeclampsia esetén, mely magában hordozza a fent leírt súlyos állapot kialakulásának lehetőségét - a terhesség második felének MINDEN pillanatában.

Természetesen ennek a kórképnek is vannak különböző súlyossági fokozatai, ahogyan megfelelő gyógyszeres kezeléssel sok esetben kordában tarthatóak a tünetek annak érdekében, hogy a terhességet minél tovább viselhesse a várandós. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy minden gyógyszeres kezelés kizárólag tüneti, az oki terápiát a terhesség befejezése jelenti.

Forrás: Getty Images/AMV/Kupicoo

Néhány további javallat a császármetszésre, a teljesség igénye nélkül:

1. Fájásgyengeség

Vagyis a fájások túl gyengék, rendszertelenek, ritkák és főleg haszontalanok - akár a szülés beindulásának pillanatától, akár a vajúdás előrehaladtával gyengülnek.

Ezen tud segíteni a fájáserősítő gyógyszer. Lásd a minden hájjal megkent, ördögtől való oxytocinos infúziót, ami minden elvakult bioszülő rémálma. Ám előfordulhat, hogy a gyógyszer sem segít, és ez a szülés elhúzódásával, elakadásával jár. Egy elhúzódó vajúdás pedig nem az anyává válás próbatétele – és aki nem állja a sarat, az egyből „szaranya", hanem komoly szövődményekkel járhat, amelyek az anyát és a magzatot egyaránt károsíthatják - jobban, mint a gonosz oxytocin. Ilyenkor, ha a méhizomrostok könyörtelen hajcsárával, Mr. (legyen férfi!) Oxytocinnal sem sikerült kielégítő méhtevékenységet csiholni, szülésbefejező műtétet kell végezni.

2. Köldökzsinór - előesés

A legrettegettebb szülészeti szövődmény, a köldökzsinór-előesés, amikor is a magzat élete azonnali császárral menthető meg. Ilyenkor az történik, hogy a kizúduló magzatvíz magával sodorja a köldökzsinórt, amely így a gyerek és a medencefal közé szorul - melynek következtében a magzat vér és oxigénellátása rögtön megszűnik.

3. Az elölfekvő lepény

Az elölfekvő lepény a szülészet "időzített bombája". Ilyenkor a lepény nem "mászik fel" a terhesség előrehaladtával, hanem lent marad a méhszáj területén. Ez azért veszélyes, mert vérzéscsillapítási nehézségeket okoz. Valamint a lepény ilyenkor fizikai akadályt is képez a magzat számára.Azért sunyi dolog ez a kórkép, mert az elöl fekvő lepény lehet a terhesség teljes időtartama alatt tünetmentes, tud időnként "vérezgetni" és képes egyik pillanatról a másikra a teljesen panaszmentes asszonyt és gyermekét életveszélybe sodorni - amennyiben hirtelen, masszív mennyiségű vérzés indul meg.

Az, hogy a három eshetőség közül melyik valósul meg, nem jósolható meg előre. Ezért minden ilyen anyukára szigorú ágynyugalom és megfigyelés vár, amíg a vérzés foka ezt megengedi.

A betöltött a 37-38. héten pedig előre megválasztott időpontban, megelőző céllal császármetszés végzendő. Ha a bomba hamarabb robbanna, értelemszerűen ugyanez életmentő céllal történik, csak az már "neccesebb."  

4.Korai lepényleválás

Ilyenkor a lepény hamarabb válik le, minthogy a gyerek megszületne. Az anya életét ez az állapot így elvérzéssel, míg a gyermekét súlyos oxigénhiánnyal fenyegeti. A korai lepényleválás mind az anyai halálozás, mind a magzati veszteség leggyakoribb oka!!

Összegezve, magam is tisztában vagyok vele, hogy sajnos létező jelenség a császárral való visszaélés – ám kérek minden hüvelyi szülés mellett elkötelezett várandós kismamát, hogy ne egyből pénzéhséggel vádolja meg orvosát, ha a fent felsorolt okokra hivatkozva császármetszést javasol!

Végzetes következményekkel járhat, ha sürgős esetben, azzal telnek az értékes percek, hogy az szülészorvos képtelen meggyőzni a kismamát, hogy valódi és komoly oka van annak, hogy a műtét mellett dönt.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?